Amikor a Bellum Atlantis ötlete megfogalmazódott bennem, bevallom, utána olvastam az elsüllyedt kontinensekről szóló témának. Bizonyára nem árulok el nagy újdonságot, hogy sem az ál-, fél- és egész tudományok világában nem csak két kötetnyi íródott róluk, s a különböző népek mitológiáiban is se szeri, se száma a hasonló dolgoknaknak. Atlantiszon kívül létezik Mu földje, Lemúria, sőt, tulajdonképpen a bibliai Jelenések Könyvében megfogalmazott Mennyei Jeruzsálem leírása is ide sorolható. Így letettem róla, hogy ezek valamelyikét írjam meg, inkább kitaláltam a magam Atlantiszát, akárcsak Mórus Tamás Utópiát, vagy Campanella Napállamot, de Voltaire Eldorádójáról se feledkezzünk meg.
Itt, most nem az a cél, hogy bizonygassuk, vajon a mítoszoknak mennyi a valós alapja, mennyi nem, inkább gondolkozzunk el azon, miért hasonlóak annyira a komoly szerzők által írott „utópiák”, s a különböző népek elsüllyedt kontinensei.
A kulcsgondolat: a tökéletes/tökéletesedő társadalomba vetett hit.
Ha most nagyon okoskodni akarnék, azt mondanám, az emberiség történetét négy dolog kísérte/kíséri végig: a szegénység-gazdagság ellentéte, az ezekből fakadó irigység, az önzés-hatalomvágy és a gyűlölködés. Ugyanakkor hasonló súlyt tesz ki a szépség iránti rajongás, a tolerancia, a szeretet és megbocsátás, s az embereket mindig is foglalkoztatta, hogyan lehetne az előbbieket kikapcsolni az utóbbiak javára. Valahogy mindig is úgy képzelték, az ember inkább az utóbbiakra hajlik („Az ember alapvetően jó!”), mégis gyakran mintha az előbbiek lennének túlsúlyban. És ez a vélekedés teljesen független a különböző vallási rendszerektől!
Ezért, ezekre a gyötrő kérdésekre válaszolva születhetett meg Atlantisz és a többi világ legendája. Olyan országok ezek, ahol megvalósulhat a jóság, s az abból fakadó tökéletesség, s bármilyen furcsa: minden kor embere ezt a magas szintű technikai civilizációtól remélte. A technikai fejlettség az, ami kiküszöbölheti a szegénységet, irigységet, hatalomvágyat, ami minden embert hozzásegít képességei kibontakozásához. Minden történelmi korban, minden vallásban ott a vágy, hogy a rosszat kiküszöbölje a világból, hogy az embert („ez őrült sár, ez istenarcú lény” – Vörösmarty: Emberek), a benne lévő kettősséget is pozitív irányba mozdítsa el.
A világ a technika fejélődésével azonban nem lett jobb, kiderült: a technikai civilizáció nem hozza el a világ általános javulását, s az ember bármennyire is akarja: a technokrata megváltás elmarad.
Ezért a tökéletesnek álmodott társadalmak sem küszöbölhetik ki a bajokat, mintha önmagukat generálnák nemzedékről nemzedékre, azaz nem valósítható meg az elképzelt tökéletes társadalom. Mindig csak utópiák maradnak, amit a valóság rabságába vetett emberek álmodnak újra és újra.
Így nem maradt más hátra, minthogy ezek a világok elpusztuljanak „földrengések, vihar és szökőár által.”
Csak a legenda és a hit él tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése