2011. március 6., vasárnap

Rock 'N' Roll never dies! - The Baseballs: Strike! Back (2010)

Egy ismerősöm osztotta meg velem a Facebookon, miközben azon elmélkedtem, milyen egysíkú, ötlettelen manapság a könnyűzene. Hogy valami új, meglepő, ugyanakkor mindenki számára emészthető dolog kellene.

Aztán jöttek ők. A háromtagú német énekegyüttes. A The Baseballs.

A recept pofonegyszerű, semmi extra nem kellett hozzá. Vedd a legnépszerűbb mai slágereket, aztán csavard meg őket, majd add elő az 1950-es évek zenei „aranykorának” rock ’n’ roll stílusában. Ja, és úgy, hogy felismerhető legyen, meg nem is. Az eredmény fenomenális.

Az ’50-es zenéjének, stílusának óriási rajongótábora van Európában – jóval nagyobb, mint Amerikában, ahol a modern könnyűzene megszületett. Talán azért, mert itt soha nem volt meg az a világ, az az életérzés – csak az utána való sóvárgás. Talán nem véletlen, hogy az egyik legismertebb (igaz, már harminc éve indult) neo rock-a-billy formáció, a The Stray Cats is ugyan New Yorkban alakult, de igazi sikereit Európában, főleg Nagy Britanniában aratta. A nyomukban sorra alakultak a különféle tribute-bandek, meg rock-a-billy bandák (nálunk pl. a Mystery Gang), melyek tisztelegtek a nagynevű elődök előtt – gyakran jobban, ötletesebben adva elő számaikat, mint ők valaha is!


A három német srác tehát tutira ment. Az „eredetmonda” szerint 2007-ben egy berlini heavy-metal kocsmában született meg az ötlet, miközben azon siránkoztak, hogy kinek kell ma már Buddy Holly, Elvis meg Jerry Lee Lewis. Aztán eldöntötték, hogy vokális zenében életre keltik, s stílusuknak nevet is adtak: Voc ’n’ Roll

Hogy így volt-e, vagy sem, vagy egy éles szemű és eszű producer csapott le rájuk, az eredmény szempontjából édes mindegy. Az végeredmény a lényeg. A három srác tényleg nagyon tud énekelni, a korai rock minden kelléke, modern hangzással ott csörömpöl a számokban (gyors gitárriffek, levegőkapkodós éneklés, sokszólamú doo-wop kórus, szaxofon és zongora, no meg az elmaradhatatlan nagybőgő!), mégpedig olyan eltalált arányban, hogy az embernek azonnal táncolni támadna kedve. A külsőségek is megvannak: felfésült Elvis-frizura, a modern, mégis retro hangulatú ruhák, a lófarkas-pöttyös szoknyás táncos lányok.

2009-ben jött ki az első album, Strike címmel, majd 2010-ben a bővített, 2CD-s Strike! Back.
A repertoár magáért beszél: Rihanna, Lady Gaga, Katy Perry, Robbie Williams, a Maroon 5 és mások legnagyobb slágerei szólalnak meg elsőre meghökkentő hangszereléssel.

A siker óriási: 2011 tavaszán jön az új lemez, teltházas koncertek szerte Európában (mint az alábbi videón is látszik: még Rihannának is tetszik!), s talán már saját számokat is hallhatunk majd. (Csak a zeneértő-szerető szerény óhaja – ő is tudja jól: bevált recepten ne változtass!)

És Magyarországon mit tudunk mindebből? Bizony semmit. Egy rádió nem játssza, egy oldalon nem elérhetőek. Ez is azt a szomorú tényt bizonyítja – bizony, messze vagyunk még Európától.

De a zene, a feeling elérhető – az megmarad.