Na de miért is? - Filmek, amiket semmiképp ne nézz meg!

A pedagógus köztudomásúlag soha nem dolgozik, s ott van neki a rengeteg szünet. Mit tehet az eszemadta a fene nagy jólétében azért, hogy ne unatkozzék? Hát filmeket néz. Amibe azért bele-belecsúszik néhány underclass alkotás is. A teljesség igénye nélkül következzék néhány olyan mű, amiket sikerült tökéletesen nézhetetlenné gyúrni, úgyhogy filmbarátok számára mindenképpen elkerülendő.

1. Halálfutam 2. (Death Race 2, 2010)

Kezdjük azzal, hogy nem folytatás, hanem előzmény. A Halálfutam film elején bemutatott Frankenstein története, azaz: hogyan született meg a figura, s hogyan született meg a szigetbörtönben zajló online-közvetítéses autóverseny ötlete.
Eddig nem lenne gond, ha össze tudtak volna hozni egy normális forgatókönyvet. Mert a jobb sorsra érdemes Luke Goss, Sean Bean és Ving Rhames csak szenved a nekik megírt (?) szerepben. És, ha lett volna egy épkézláb történet, ha Tanit Phoenixnek sem csak annyi a feladata (a Haláfutam Natalie Martinez-epigonjaként), hogy másfél órán keresztül vizes pólóban mutogassa két számmal kisebb melltartóval felpolcolt melleit. (Bár van, akinek ez bejön. :))
A sztorit amúgy Dél-Afrikában forgatták – így teljességgel hiteltelen, hogy az épp összeomlásban lévő Amerikában ragyogó napfényben hajladoznak a pálmafák, az üzletek rogyásig áruval, és mindenki úgy néz ki, mint aki épp készül a tengerparti nyaralásra.
A nézhetetlenség mellett bonus track: megtudhatjuk, hogy lehet vadiúj Shelby GT-vel bankot rabolni, s milyen nehéz előmászni a végső rohamhoz bazi nagy fegyverekkel a hátsó ülésről úgy, hogy a kocsinak csak két első ajtaja van.

Megnézési idő: kétszeri nekifutásra

2. Féktelen harag (Drive Angry, 2011)

Nicolas Cage manapság már mindent bevállal, William Fichtnernek meg úgy látszik tök mindegy, hogy miben játssza el az öltönyös rosszfiút, lényeg az, hogy fizessenek.
A sztori jó lenne – bár nem eredeti: a Pokolból megszökik egy „elitélt”, hogy megmentse soha nem látott unokáját a gonosz sátánista szekta karmaiból. (Már ez paradoxon!). Értelmetlen – de nagyon látványos! - hentelések árán sikerül is, de a Pokolból nyomában van a Könyvelő, aki nem engedheti, hogy az örök Főkönyvből akárcsak egyetlen tétel is hiányozzék.
A film pofátlanul nyúlja a Golyózápor lövöldözös-szexlelős jelenetét (egy az egyben!), a női karakterek nullák (lényeg az, hogy minél többet legyenek meztelenek!), Nick Cage-nek meg úgy néz ki elég, ha új és új parókát tehet a fejére.

Megnézési idő: másfélszeri nekifutásra.

3. Sorsügynökség (The Adjustment Bureau, 2010)

Hogy Nick Cage mindent elvállal a pénzért, azt már megszoktuk, de hogy Matt Damon és Emily Blunt is? A P. K. Dick regényéből készült film akár lehetne jó is (lásd: Imposztor, Különvélemény, Szárnyas fejvadász): a közöttünk járkáló (állandóan kalapot viselő) angyalok komoly melót feccelnek bele, hogy a soha nem látott Elnök (= Isten) által megírt Tervbe hiba ne csússzon, amíg egy túl becsületes (!) politikus bele nem kavar nekik, mikor halálosan szerelemes lesz.
Nem magával a filmmel, nem is a szereplőkkel, nem is a sztorival van baj - hanem a rengeteg üresjárattal. A jó kis üldözéses-bújócskázós jeleneteket félórányi semmittevések és szenvelgések szakítják meg, s a nézőnek komolyan erőlködnie kell, hogy el ne veszítse a fonalat.
A befejezés pedig annyira banális, hogy már az 50-es évek Hollywoodjában is megbukott volna. Az alkotók – menteni a menthetőt – minden lapot Emily Blunt dekoltázsára tettek fel – kevés sikerrel. Az ugyanis nem elég jelentős annyira, hogy elvigye hátán a sztorit, s hosszasan lekösse a figyelmet.

Megnézési idő: kétszeri nekifutásra egyszeri belealvással.

4. A kívülálló (Outlander, 2008)

A vikingekkel már minden filmet leforgattak. Volt Erik, a viking, volt az Amerikát felfedezős Pathfinder, most jön az igen véres Walhalla Rising – no de űrlények és vikingek… Az még nem volt! Eddig.
Ismét jó színészek (Jim Caviezel, John Hurt, Ron Perlman) idióta forgatókönyvvel.
Az emberszabású idegen űrhajója lezuhan valahol a 8. századi Norvégiában, ami nem is baj, csak éppen egy irtózatosan vérengző szörnyeteget szállítva. Aki persze megszökik a sérült járműből, a derék ufonauta a még derekabb (de meglehetősen koszos és büdös) vikingek segítségével pedig megpróbálja levadászni.
A sztori ék egyszerű, kapunk rengeteg vért és hentelést, némi ökológiai és környezetvédelmi blablát, sok könnyet és sírásrívást (no meg a kötelező gyermekszereplőt!), megoldásként pedig azt, hogy a középkori Földön élni mégis csak jobb, mint, a high-tech földönkívüli civilizációban.

(Amúgy a négy film között ez a kakukktojás: nincsenek benne fedetlen női mellek vagy arcunkba tolt dekoltázsok.)

Megnézési idő: kétszeri nekifutásra.