Megint eltelt egy (tan)év. És kezdődik egy újabb.
Visszanéztem a korábbi, iskoláról, oktatásról szóló szösszeneteimet ( itt: http://trsalty.blogspot.com/2008/09/tanvkezds.html és itt http://trsalty.blogspot.com/2009/02/az-oskolarul.html), s úgy látom, azóta nem változott semmi. Vagyis inkább: minden sokkal rosszabb lett.
Nem ragozom, tök fölösleges. Inkább pesszimistán kijelentem: az elmúlt 20 évben nem volt kormány, politikus, oktatási koncepció, amelyik rájött volna - magas szintű oktatás nélkül nem lehet magas szintű gazdaságot, magas szinvonalon élő országot építeni! Slussz-passz.
Sőt: gr. Klebersberg Kúnó 1931-es halála óta nem született olyan ember, akinek ez fontos lett volna, vagy felmérte volna ennek súlyát.
Nem ragozom. Az (oktatási)rendszer a lejtőn. Diákok, tanárok, szülők, mindenki.
Tanévnyitókon járva láttam: mindenki ideges, mindenki fáradt, érdekletelen. Diákok, tanárok egyaránt. És csak nő a félművelt, féligazságokon, komplett elmebetegségeken, ordas eszméken felnövők aránya, akik vicsorogva, s egyre nagyobb gyűlölettel néznek önmagukra, egymásra, az egész világra.
Szomorú, nagyon szomorú. Valahogy nincs már kedvem nevetni.
Csak az a rohadt remény. Az még mindig ott van bennem.
Vale!
