Rég nem volt bejegyzés. Sokszor elterveztem, hogy készítek egy szösszenetet, valamikor, valamiről – de valahogy mindig elakadt. Most utoljára az Eurovíziós Dalfesztiválról, ám annyian írtak már róla, hogy a lap betelne a linkekkel. Meg a nyomában feltörő a hörgéssel és mocskolódással…
Csak annyit esetleg: nagyon csíptem/csípem Wolf Kati dalát. A mezőnyben a sok gagyi szám között üdítő színfolt volt (meg még a svájci és az izlandi versenydal is), és épp a gagyitenger miatt nem dobott fel, hogy jópofa módon minden ezerrel visszalőtt a 80-as évek közepének stílusára, hajviseletére, szinti pop hangzására (ebben az írek és az oroszok vitték a pálmát – simán belefértek volna egy akkori Eurochart Hot 100-ba, anno 1986!). Ám, ami Katai dala mellett esetleg még pozitívuma lehet a történetnek: ha a török fiatalok olyan zúzos zenéket hallgatnak, mint az itt előadott, s ha a győztes Azerbajdzsánban a lányok mind ilyen mélyen dekoltáltak, frankón sminkelnek, festik a hajukat – akkor a világnak nincs mit félnie a radikális iszlám nyomulásától!
Ennyi lett volna. Több nem ment. Egy frusztrált ország frusztrált polgára vagyok.
Akkor mit is írjak még?
Nem tudom.
Talán csak annyit: hé, magyarok! Kis és nagy magyarok! A ki szavazott és miért pont arra, meg az állandó óbégatás-vádaskodás-siránkozás helyett ébredjetek már fel végre! Vegyétek végre valahára tudomásul – bármennyire is kegyetlenül hangzik -, hogy, először 1541 óta (!), magunknak kell irányítanunk a sorsunkat, nem mutogathatunk semmiféle nagyhatalomra (bármennyire is görcsösen akarjuk és próbáljuk még most is – már aki)! Nekünk kell magunkat felemelni, és megvalósítani (mert a két világháború között, amikor hasonló helyzetben voltunk – leszámítva gr. Bethlen István rövid, eléggé felemás korszakát -, egyszer már sikerült elkúrnunk – nem is kicsit, nagyon!). És mert, most, senki nem teszi meg helyettünk.
Wolf Katinak pedig csupán egy dolgot kívánok: akár tetszik valakinek, akár nem, gyártottak Neked egy tuti-mega világslágert, amit Európában és a világon most széltében-hosszában hallottak milliók! Használd ki! Húzz el innen gyorsan, amíg még friss az élmény, keress egy jó német/angol/francia/olasz stb. producert és valósítsd meg az álmokat, amikről énekelsz! Meg van rá minden esély. Ne törődj a 22. hellyel, meg, hogy miért, és kik, és hogyan…! És ne is fordulj hátra, akármit harsogjanak is a trollok, orkok és egyéb állatfajták!
Mert – most legalábbis – nincs is miért.
Csak annyit esetleg: nagyon csíptem/csípem Wolf Kati dalát. A mezőnyben a sok gagyi szám között üdítő színfolt volt (meg még a svájci és az izlandi versenydal is), és épp a gagyitenger miatt nem dobott fel, hogy jópofa módon minden ezerrel visszalőtt a 80-as évek közepének stílusára, hajviseletére, szinti pop hangzására (ebben az írek és az oroszok vitték a pálmát – simán belefértek volna egy akkori Eurochart Hot 100-ba, anno 1986!). Ám, ami Katai dala mellett esetleg még pozitívuma lehet a történetnek: ha a török fiatalok olyan zúzos zenéket hallgatnak, mint az itt előadott, s ha a győztes Azerbajdzsánban a lányok mind ilyen mélyen dekoltáltak, frankón sminkelnek, festik a hajukat – akkor a világnak nincs mit félnie a radikális iszlám nyomulásától!Ennyi lett volna. Több nem ment. Egy frusztrált ország frusztrált polgára vagyok.
Akkor mit is írjak még?
Nem tudom.
Talán csak annyit: hé, magyarok! Kis és nagy magyarok! A ki szavazott és miért pont arra, meg az állandó óbégatás-vádaskodás-siránkozás helyett ébredjetek már fel végre! Vegyétek végre valahára tudomásul – bármennyire is kegyetlenül hangzik -, hogy, először 1541 óta (!), magunknak kell irányítanunk a sorsunkat, nem mutogathatunk semmiféle nagyhatalomra (bármennyire is görcsösen akarjuk és próbáljuk még most is – már aki)! Nekünk kell magunkat felemelni, és megvalósítani (mert a két világháború között, amikor hasonló helyzetben voltunk – leszámítva gr. Bethlen István rövid, eléggé felemás korszakát -, egyszer már sikerült elkúrnunk – nem is kicsit, nagyon!). És mert, most, senki nem teszi meg helyettünk.
Wolf Katinak pedig csupán egy dolgot kívánok: akár tetszik valakinek, akár nem, gyártottak Neked egy tuti-mega világslágert, amit Európában és a világon most széltében-hosszában hallottak milliók! Használd ki! Húzz el innen gyorsan, amíg még friss az élmény, keress egy jó német/angol/francia/olasz stb. producert és valósítsd meg az álmokat, amikről énekelsz! Meg van rá minden esély. Ne törődj a 22. hellyel, meg, hogy miért, és kik, és hogyan…! És ne is fordulj hátra, akármit harsogjanak is a trollok, orkok és egyéb állatfajták!Mert – most legalábbis – nincs is miért.
