Az ünnep másnapján...

„Fekete karácsonya volt az idén a fővárosnak. Az idő nem igen emberelte meg magát és fagyos, havas tél helyett mind a két nap szürke, nyirkos időjárásra ébredt. A közönség ünneplő kedvét ez az idő sem zavarta meg, mert mind a két napon nagy tömegekben keresték fel a hívek a templomokat, amelyekben mindenütt ünnepi istentiszteleteket tartottak… ez időn túl a közönség jobbára családi körben szórakozott".
Pesti Hírlap, 1911. december 27.

Idén nem igazán akartam írni a karácsonyról. Egyrészt, mert korábban már mindent leírtam, amit gondolok az ünnepről (akit érdekel, keresse vissza az archívumból :) ), másrészt szűkebb és tágam környeztem hangulata sem inspirált erre.

Aztán egy cikkben megtaláltam a fenti idézetet, s találtam egy képet. Egy erősen műtermi ízű, semmilyen szempontból nem természetes képet. Ami talán nem is azt sugallja, amit készítője kívánt: a karácsonyi ünnepkör felhőtlen boldogságát. Amikor még nem az üzletről szólt a karácsony.

Ehelyett valahol napjaink életérzését: a magányt, boldogtalanságot, az utolsó pillanatok eszeveszett (és valahol értelmetlenül felesleges) tülekedését.

Nem tudom, a világ boldogabbik felén így van-e, de itt, ebben a közép-kelet-európai világban mintha elfelejtettük volna, miről is szól ez az ünnep. Mintha csakis a (gyakran felesleges) ajándékok körül forogna, hogy sem a tévék, sem a rádiók, sem a köz emberei nem próbálják meg a helyes irányba terelni. Ahogy az erre hivatott egyházak sem: az éjféli misén mindenféle sablonos közhelyről esett csupán szó, de a lényeget, az egész ünnep fontosságát semmilyen módon nem emelték ki.

Kiveszett belőlünk a karácsony szelleme. Ezt látom a médiában, ezt látom az utcán, ezt látom ez emberek, s igen, néha közvetlen környeztem szemében is.

Nem prédikálok többet. Egy valamit biztosan tudok: semmit sem ér a rengeteg ajándék, az erőltetett jókedv, vidámság, a rutinszerűen letudott dolgok, kényszeredett, végtelen zabálásokba fojtott rosszkedv. A karácsony szellemét a saját lelkünkben kell fellelnünk. Ahogy már Charles Dickens is oly gyönyörűen megírta . Mert mostanában mindannyiunkban ott él Ebenezer Scrooge. De oly jó lenne, ha nem maradna ott mindörökké ott.

Ebben a reményben kívánok mindenkinek – így utólag, kicsit megkésve - Kellemes Karácsonyt, s minden várható nehézség ellenére is Boldog Új évet 2012-re.