1. Jurassic Parkos Avatarba oltott ökosci-fi – Terra Nova S01
Minden idők legdrágább tévés sorozatának már az indulása sem volt egyszerű (ha jól emlékszem, vagy háromszor tolták el a pilotot), s utána sem teljesített valami jól. A végére azonban hozta valamelyest a nézettséget, ami talán elég lesz a 2. évadhoz. Bár, az elsőt is sikerült kereken lezárni, egy egészen laza cliffhangert hagyva csak. Úgyhogy, ha nem lesz folytatás, így is élvezhető az egész.
A Kelly Marcell által megálmodott, s Steven Spielberg gyámkodásával létrejött történet szerint 2149-ben a Föld már végképp élhetetlenné válik. Komor, sivatagba fulladó nagyvárosok, belélegezhetetlen levegő, milliók nyomora, na meg persze tiszta és egészséges kupolavárosokban dőzsölő kiváltságosok. A haldokló világnak egyedüli lehetősége a speciális lottóhúzás, amivel a kiválasztottak elutazhatnak Terra Novába, újjáteremteni az emberi civilizációt. Terra Nova egy alternatív múltban, 85 millió évvel ezelőtt létezik, s egy speciális időrésen közelíthető meg.
Az új éden élén egy ellentmondást nem tűrő katona, Taylor (Stephen Lang – kapcsolat az Avatarral!) áll, s ide érkezik – szökik – a Shannon család (a történet központi figurái), hogy új életet kezdjen.
Persze nincs paradicsom kígyók nélkül: esetünkben a titokzatos Hatosok – egy korábbi bevándorló csoport – és Taylor enyhén elmebeteg és szociopata fia, az amúgy zseniális fizikus Lucas kavarja az eseményeket, nehogy unalomba fulladjon a nagy jólét.
Persze kapunk így jó kis piff-puffokat (komoly hangfegyverekkel), meg nagy adag zöld-üzenetet: nem avatkozhatunk büntetlenül a természet rendjébe, nem pusztítathatunk el magunk körül mindent, figyelnünk kell a jövőre stb. Mindezt nem szájbarágósan: pl. mindenki elektromos autókkal közlekedik (szél és napenergiát használnak), komoly biófarmot üzemeltetnek Terra Nován, a dínókat sem lövöldözik halomra, csak elijesztik a hangfegyverekkel. Mert azért vannak ám itt dínók, sőt néhány jelentben – hisz végül is Spielberg az executive producer – van áthallás a Jurassic Parkra is. De ez még belefér.
De azért remélem, Spielberg papa csak megkockáztat még egy évadot!
2. Modernizált szarvaslövő sapka – Sherlock s01-s02
Mondják – s ezt osztom én is – egy irodalmi műalkotás értékállóságát az mutatja, hogy bármely korban képes szólni az emberekhez, s mindig aktualizálható úgy, hogy ne érezzük azt: megerőszakolták az alapművet. (Lásd pl. a modern Shakespeare feldolgozásokat)
Soha sem gondoltam volna, hogy a 19. századi Sherlock Holmes sorozat is ebbe a kategóriába tartozik. Hisz eddigi feldolgozásai általában mind a viktoriánus világban mozogtak, még Guy Ritchie erősen steampunk verziója sem szakít ezzel a miliővel.
A BBC azonban megpróbálta a lehetetlent: és bejött.
A Steven Moffat és Mark Gattis féle adaptáció a történetfolyamot a 21. századi Londonba helyezi, ahol dr. Watson (Martin Freeman) háborús traumától szenvedő afganisztáni veterán katonaorvos, Holms (Benedict Cumberbatch) pedig asperger-kóros zseni, aki a rendőrségnek segít megoldhatatlannak tűnő ügyeknél. Watson esteikről több ezres nézettségű blogot vezet, Holmes pedig nikotintapaszok tömegével mérgezi magát időről időre.
A két évad 6 epizódja alatt sorra színre lépnek a Holmes-univerzum jelentősebb figurái: Lestrade felügyelő, Irene Adler, James Moriarty, s – kissé önirónikusan – az ikonikus kellékek (mint a címünkben említett szarvaslövő sapka).
Az eredmény pedig szász százalékig a Conan Doyle-féle Holmes, melyet még ötletes megoldásokkal a végletekig fokoznak: vizuálisan láthatóak Holmes gondolatai, az SMS-üzenetek, mely köré élete szerveződik, jópofa a Baker Street 126/B megjelenítése, s úgy adja vissza az eredeti történeteket, hogy gyakorlatilag nem azok parafrázisa. A hat nyomozás nem interpretáció, csupán felhasználja a zseniális író sablonjait, fordulatait, kellemes szórakozást nyújtva a nézőnek. (A Sátán kutyája – The Hounds of Baskerville – például egy katonai kísérlet köré szerveződik úgy, hogy az eredeti történet alapsémáit megtartja). A színészi játék kifogástalan, s nagyon úgy néz ki, az eddigi abszolút Holmes Jeremy Brettnek kihívója akadt Benedict Cumberbatch személyében. Az általa hozott zavaros, kóros beszédkényszerben szenvedő figura (aki idegesítően hegedül néha) mintha valóban Sherlock Holmes 21. századi reinkarnációja lenne. És, hál’ istennek, az alkotók eltekintettek attól a – már Guy Ritchinél is unalmas – fogástól, hogy a főszereplők kapcsolatát valamiféle látens homoszexualitásnak állítsák be.
Szóval: hajrá, harmadik évad! És minél hamarabb!
3. Brit 24, dupla Bauer, dupla keménység – Strike Back s01-s02
Ha a Sherlock nem lenne elég, a Strike Back mutatja, hogy a britek tényleg tudnak sorozatokat (és persze filmeket) is csinálni, s néha jobbat, mint ott Amerikában, az egykori gyarmatokon. Jó érzékkel látták meg, hogy Jack Bauer 8. napja után hiány támadt a gonosz terroristákkal elbánó keményfiúk sorában, s ezt az űrt töltötték be igen hamar.
A Chris Ryan regényéből készült sorozat két nagyobb egységből áll. Az első még komolyan igyekszik a 24 nyomában maradni. Ebben – a 20-as Szektor nevű titkos brit kémcsapat szolgálatában - Porter őrmester (RichardArmitage) küzd a gonosz terroristákkal Irakban, Afrikában és Pakisztánban, hogy egy bonyolult összeesküvést leleplezzen, közben jó sok terroristát hidegre tegyen. Búcsúja után egyszerre mindjárt két kemény csávó foglalja el ki sem hűlő helyét a 20-as Szektornál, akik egyforma határozottsággal kezelik a gyorstüzelő fegyvereket és a válogatottnál válogatottabb jócsajokat: Stonebridge (Philippe Winchester) brit őrmester és Scott (Sullivan Stapleton) egykori Delta Force-os. Az összeesküvés még bonyolultabbá válik, még több az elintézendő terrorista, s a két macsó nem is válogat az eszközökben – lényeg, hogy fent legyen a napszemüveg.
Mindezek ellenére a történet sokkal életszerűbb és hihetőbb, mint a 24! Egyrészt: eredeti helyszíneken forgattak (az utolsó két részt Magyarországon, és magyarok is – pl. Árpa Attila – szerepelnek), figyeltek a helyi részletekre (nyelvek, fegyverek, öltözet), nem volt – sok – logikai baki (ami pedig, valljuk be, a 24-ben bizony előfordult!). Így egy minden szempontból hiteles és reális történetet tettek le az asztalra. A feszültség végig megmaradt, sikerült a megfelelő és meghökkentő csavarokat jó helyen elhelyezni, engem csupán a második évad végére már öncélúvá váló meztelenkedés (a koszovói rosszfiúk táborában zuhanyzó hölgy dramaturgiailag értelmezhetetlen – bár kétségkívül jól néz ki) és nyulakat megszégyenítő folyamatos szexelés zavart – de ez nem vont le semmit a sorozat értékéből.
Budapest végre Budapest volt, lehetett magyar beszédet hallani, országunk majdnem olyan volt, mint a valóságban, és jó tudni, hogy nálunk is meg lehet menteni a világot.
Harmadik évad már nem nagyon hiányzik: a fiúk kinyírtak minden terroristát, akit lehetett, megdöntöttek minden nőt, aki hagyta magát, úgyhogy mehetnek nyugodtan nyugdíjban. Lényeg, hogy fent legyen mindig a napszemüveg!
