Akik olvasták, azok tudják, akik meg nem, azoknak elmondom: ezen a helyen korábban egy nekrológ állt. Egy emberről, akit jól ismertem, s aki valóban igaz ember volt gyöngeségei, hibái ellenére is. S aki tragikus hirtelenséggel távozott: alig múlt 30 éves.
Ilyenkor az ember összeszedi gondolatait, számot vet önmagával, s az író, aki ír – még ha nem is hivatásos – megalkot egy nekrológot, arról, amit gondol, amit fontosnak tart az emberről, aki ilyen hirtelen ment el, valódi űrt hagyva maga után.
Az író ír. Példákat keres, s talál: Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versét. „…ilyen az ember: egyedüli példány.”… Aztán felidézi az elhunytat, összeszedi jó és rossz tulajdonságait, talán megereszt egy-két tréfás megjegyzést, mert aki eltávozott, szintén vidám ember volt, akitől semmi nem állt távolabb, mint a bánkódás.
Az író ír, az olvasó meg olvas. És a szándékok nem minden esetben találkoznak. Hisz az olvasó mondja ki a végső véleményt, hogy az írónak sikerült-e megvalósítania azt, amit célul tűzött ki maga elé.
Jelen esetben úgy néz ki: nem sikerült. Az olvasók, ismerősök szerint a nekrológ nem volt méltó a halott emlékéhez, hisz „halottakról vagy jót, vagy semmit”. S utólag hiába lehet hivatkozni Kosztolányira, a stíluskeverésre, mert ez kit érdekel. Egy ember halála sokaknak volt fájdalom, ők így értékelnek, kész. Tudomásul kell venni. Azt is, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Így álljon itt ezen kis írás a nekrológ helyett. Zsoltika fontos ember volt, így vagy úgy, sokunknak. Szerethető, akire soha nem lehetett haragudni. Váratlan halála még mindig feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan. Azért, mert egy jó ember ment el. Értelmetlenül és érthetetlenül. A temetésén részt vevők nagy száma önmagáért beszélt.
Így nem marad más hátra, hogy az író bocsánatot kérjen azoktól, akiket esetleg írásával megbántott. Leginkább attól, akiről szólt.
Zsoltika! Nyugodj békében!
Ilyenkor az ember összeszedi gondolatait, számot vet önmagával, s az író, aki ír – még ha nem is hivatásos – megalkot egy nekrológot, arról, amit gondol, amit fontosnak tart az emberről, aki ilyen hirtelen ment el, valódi űrt hagyva maga után.
Az író ír. Példákat keres, s talál: Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versét. „…ilyen az ember: egyedüli példány.”… Aztán felidézi az elhunytat, összeszedi jó és rossz tulajdonságait, talán megereszt egy-két tréfás megjegyzést, mert aki eltávozott, szintén vidám ember volt, akitől semmi nem állt távolabb, mint a bánkódás.
Az író ír, az olvasó meg olvas. És a szándékok nem minden esetben találkoznak. Hisz az olvasó mondja ki a végső véleményt, hogy az írónak sikerült-e megvalósítania azt, amit célul tűzött ki maga elé.
Jelen esetben úgy néz ki: nem sikerült. Az olvasók, ismerősök szerint a nekrológ nem volt méltó a halott emlékéhez, hisz „halottakról vagy jót, vagy semmit”. S utólag hiába lehet hivatkozni Kosztolányira, a stíluskeverésre, mert ez kit érdekel. Egy ember halála sokaknak volt fájdalom, ők így értékelnek, kész. Tudomásul kell venni. Azt is, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.
Így álljon itt ezen kis írás a nekrológ helyett. Zsoltika fontos ember volt, így vagy úgy, sokunknak. Szerethető, akire soha nem lehetett haragudni. Váratlan halála még mindig feldolgozhatatlan, elfogadhatatlan. Azért, mert egy jó ember ment el. Értelmetlenül és érthetetlenül. A temetésén részt vevők nagy száma önmagáért beszélt.
Így nem marad más hátra, hogy az író bocsánatot kérjen azoktól, akiket esetleg írásával megbántott. Leginkább attól, akiről szólt.
Zsoltika! Nyugodj békében!
5 megjegyzés:
Kösz Tibi!
Zsolti nekem egy Micimackó volt. És Micimackóban az együgyűsége és a jóindulata a legvonzóbb. Tényleg nem lehetett rá haragudni. Egyszer azt mondta nekem, hogy ő hívő ember. Így aztán remélem, a mennybe ment.
Nem tudjuk, ki, mikor megy el. Szeressük egymást és legyünk érzékenyek a másik ember gondjaira.
N. Kata
Ha már latinosra vetted a figurát akkor:
De mortuis nil,nisi bene!!!
Ele paganus!
Ave Imperator!
Valóban: halottakról vagy jót, vagy semmit. Nem értem, mi itt a probléma? Nem ismered Kosztolányi Halotti beszédét? Akkor ajánlom elolvasni.
Amúgy nem hiszem, hogy bármiben is magyarázkodnom kellene, s amúgy nem vagyok pogány. :):) Bár, közöttük is vannak rendes emberek. :D
Hát Te és Kosztolányi....
Ezen most jót nevettem.
( a "paganus" nem pogányt jelent)
Ave Imperator!
Azt hiszem még mindig nem érted a lényeget.S,ha lehet egy kicsit szerényebben."ők így értékelnek,kész"
A magyar lélek másként gyászol.
"s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka."
Ave Imperator!
Megjegyzés küldése