Megváltónk született? - újabb gondolatok a karácsonyról

Visszaolvastam, mit írtam tavaly ilyenkor karácsony kapcsán, s a jókívánságot, hogy ez az esztendő jobb legyen. (Nem lett jobb – sajnos -, de ezt most inkább hagyjuk!) Egy éve a karácsony történetéről elmélkedtem (történelmi síkon), most talán a vallási mozzanatról kellene, lehetne…

A baj csupán annyi, hogy a karácsony mára már megszűnt valláshoz kötődő ünnep lenni. Olvastam egy cikket, amiben a szerző fejtegeti mindezt, gondolkodás- és értékbeli változásokról elmélkedve. S ha az ember végignézi honfitársait, akik a tomboló világgazdasági válság ellenére (vagy talán pont ezért) továbbra is vicsorgó fogakkal (vagy magyaros virtussal? – mit nekem válság!) törtetnek a plazmatévé felé, vagy pakolják be kosarukba az újabb házimozi centert, akkor nagyon egyet lehet érteni a szerzővel.

Elüzletiesedett a karácsony? Nem hiszem – mindig is üzlet volt (lásd a középkori ereklyeárusokat, vagy a kora újkortól az ajándék, szaloncukor, karácsonyfa stb. árusokat). Az keresztény egyház (mindegy melyik!) pedig szintén részt vett ebben, noha manapság prüszköl és gyakran a Pokol kénkövével riogat a nagy karácsonyi rohanás láttán – na ja: nem bírja a versenyt a hipermarketekkel!

Szóval nem ezzel van a baj. Hisz üzlet a Ramadán az iszlám hívei számára (a mekkai zarándoklatokról ne is beszéljünk), üzlet a Hanuka a zsidók számára (a diaszpórában is, hát még Izraelben!), üzlet Krisna, üzlet Buddha, üzlet a nepáli földre szállt isten. Hiszen mindenhol ki kell szolgálni a hívek millióit, miért kellene, hogy zavarjon bárkit is az a kis (na jó – néha nagy) haszon?

Akkor meg? Ami hiányzik: a bensőségesség nyugalma, a hit, a szeretet, a család összetartó ereje – bármi, ami a karácsonyhoz köthető. Hogy nem az a fontos, belefulladunk-e az ajándékba, s a gyerek kap-e MP4 lejátszót (csak ne hisztizzen!), hogy a hitelkeretem teljes kicsontozása árán is, de vegyek egy kétméteres tévét – had üsse meg a guta a szomszédot, meg a haverokat.

Valami elveszett az idők homályában. Valami, amire jó volna emlékezni: az angyali üdvözletre, a pásztorokra, a három királyokra (na jó: perzsa tudósok – csak hogy szakszerű legyek), a Kisjézusra. És arra, hogy milyen jó illata van hajnalban a karácsonyfának, s hogy együtt van a család. Hogy jó együtt lenni. Hogy mindig lehet találni valakit, akihez el lehet menni. Ha máskor nem, akkor most. Hogy a barátság, a kapcsolat, az összetartás ne legyen egy személytelen e-mail, vagy egy viccesnek szánt SMS. Ha máskor nem, ekkor. Ez az, amiért fontos kellene, hogy legyen a karácsony. Mert nem az a lényeg, hogy a Kisded megszületett ott távol, Betlehemben, hanem amit később mondott a megbocsátásról, toleranciáról és szeretetről, s hogy mit is jelent igazából a Megváltás. Amit nem csak a karácsonyi tolongásban izzadó nem hívők, hanem amit a hívők is elfelejtettek. De ha nagyon kutatnának, ott mélyen, benn az emlékeikben, messzi gyermekkorukban talán még emlékeznének rá, még felidézhetnék magukban. Ha csak percekre is, egy nyugodt pillanatig a nagy, mindennapos rohanásban. És akkor megértik majd, mi is a karácsony szelleme.

Kívánom nekik, hogy sikerüljön.

Áldott, Békés Karácsonyt Mindenkinek!