Leslie L. Lawrence: Három sötét király. Gesta, 2006.
Bevallom őszintén: rég olvastam már bármit is a Mestertől (Indokaimat lásd korábban). Tavaly karácsonyra azonban megkaptam a fent nevezett opust, s a polcon való hosszas tologatás után nemrég végre kezembe vettem a két vaskos kötetet.
(Laci bácsi valahol Stephen King – mind a ketten irdatlan hosszú regényeket írnak, mégis sikerül elérniük, hogy ne lankadjon a figyelem. )
A sztori a szokásos: L.L. Lawrence a karib-tengeri Antiguára utazik, mivel a közeli szigeten, Montserraton pénzdíjas sakkversenyt rendeznek, s az egyik nagymesterre, az ukrán Siskinre kell vigyáznia. (A közelebbről – és korábbról – nem ismert Lord Klementsnek tartozik valami szívességgel, aki spanja az ukránnak.) Persze összejön még vagy tucatnyi nagymester, mind kissé elmebetegek, különös kísérőikkel, akik a vélt, vagy valós ellenséget hivatottak távol tartani. (Van közöttük a harcművésztől a boszorkányig mindenki). Közben kibontakozik egy kísértethistória a titokzatos Holland famíliával és a levágott férfifejeket előszeretettel cipelő Judy Law-val a középpontban, majd elkezdenek hullani rendesen a résztvevők.
A szokásos klisék persze maradtak: az elzárt világ (az első kötetben a Félszemű Patkány nevű szálloda/panzió, a másodikban a montserrati Holland-ház), ahonnan valami okból kifolyólag nem lehet elmenni (vagy esik az eső, vagy épp sztrájkolnak a kikötőmunkások), a titokzatos jónő (akit a főhősünk előzékenyen kigyógyít szexuális elvonási tüneteiből), a látszólag értelmetlen és összefüggéstelen gyilkosságok. (melyek mintha már jóval korábban elkezdődtek volna). A feszültség végig folyamatos, s a Mester humora is a régi: bevallom, néha akkorákat röhögtem, mint egy jobbfajta sitcomon. Ebben mondjuk Laci bácsi mindig is erős volt: a helyzetkomikumban, s, hogy a rettenetet humorral oldja. (A legjobbak mindig a névtelen „hangok a tömegből”. Ezeken fetrengtem.)
A végén a szokásos jó elnyeri… stb, illetve mindenről megtudunk mindent. S már az elején utalások történnek rá, hogy a szerző folytatja a regényeiben megjelenő ciklusosságot: a Három sötét király illeszkedik a Gonosz és a Fekete Hercegnő, illetve a Sziget a ködben sorozatba. (Ráadásul akár román rontó versikéket is megtanulhatunk a fíling kedvéért.)
De akkor miért iparosmunka?
Mert bizony nem üti meg a Sindzse szeme, vagy akár a Huan-ti átka, vagy a Vérfarkas éjszakája szintjét. Laci bácsi attól jó, hogy plasztikusan, hitelesen tud bemutatni távoli tájakat, kultúrákat. Ha akármelyik Tibetben (vagy környékén) játszódó művét olvassuk, szinte hallani lehet a démonűzők zúgását, a súlyos imákat, látni a hófödte hegyeket, hallani a szerzetesek palástjának susogását, vagy érezni az avas jakvajas tea kesernyés ízét.
Ezzel szemben itt nem érezzük, mitől is vagyunk épp Antiguán vagy Montserraton, mitől más ez, mint akár a pesti Nagykörút. Amennyit megtudunk azokról a távoli helyekről, annyi erővel akár a szomszéd utcában is játszódhatna a mű. Most úgyis esik itt is az eső.
Másrészt a következetlenség. Ez talán annyira nem is a szerző, inkább a szerkesztő hibája, aki nem hívta fel rá a figyelmet. Vannak szereplők, akiket nagy nekifutással felvezet, jól meg is ír (Seedy felügyelő),s akik aztán csak úgy kiíródnak. Vagy O’Learyról végig nem tudjuk, kicsoda: az első kötetben még szállodaigazgató, a második kötetben már hajóskapitány, illetve valaminek a menedzsere (hogy mié, az végig a homályban marad.) Egy biztos: van egy sokat szereplő csúnya lánya (akinek a nevét valamiért senki nem kérdezi, főhősünk legkevésbé, bár néha azért eszébe jut). Jó, neki azért fontos szerepe van. Néha nem tudjuk, mennyi idő telt éppen el, vagy hány nap (az éjszakák valami irdatlan hosszúak), és végül a csúcs: az első kötet végén Paul Billerbeck azon tűnődik, Antiguán van-e rendőrség, közben az első húsz oldal arról szólt, hogy egy rájuk fogott gyilkosság miatt épp bevarrják őket Lawrence-el.
Szóval, kedves Mester, maradjunk annyiban, hogy ez az opus nagyon szórakoztató, de akkor sem több mint jó iparosmunka. (És akkor még a borítón lévő harmatgyenge és fantáziátlan grafikáról ne is beszéljünk!)
Tehát: 6/10
Bevallom őszintén: rég olvastam már bármit is a Mestertől (Indokaimat lásd korábban). Tavaly karácsonyra azonban megkaptam a fent nevezett opust, s a polcon való hosszas tologatás után nemrég végre kezembe vettem a két vaskos kötetet.(Laci bácsi valahol Stephen King – mind a ketten irdatlan hosszú regényeket írnak, mégis sikerül elérniük, hogy ne lankadjon a figyelem. )
A sztori a szokásos: L.L. Lawrence a karib-tengeri Antiguára utazik, mivel a közeli szigeten, Montserraton pénzdíjas sakkversenyt rendeznek, s az egyik nagymesterre, az ukrán Siskinre kell vigyáznia. (A közelebbről – és korábbról – nem ismert Lord Klementsnek tartozik valami szívességgel, aki spanja az ukránnak.) Persze összejön még vagy tucatnyi nagymester, mind kissé elmebetegek, különös kísérőikkel, akik a vélt, vagy valós ellenséget hivatottak távol tartani. (Van közöttük a harcművésztől a boszorkányig mindenki). Közben kibontakozik egy kísértethistória a titokzatos Holland famíliával és a levágott férfifejeket előszeretettel cipelő Judy Law-val a középpontban, majd elkezdenek hullani rendesen a résztvevők.
A szokásos klisék persze maradtak: az elzárt világ (az első kötetben a Félszemű Patkány nevű szálloda/panzió, a másodikban a montserrati Holland-ház), ahonnan valami okból kifolyólag nem lehet elmenni (vagy esik az eső, vagy épp sztrájkolnak a kikötőmunkások), a titokzatos jónő (akit a főhősünk előzékenyen kigyógyít szexuális elvonási tüneteiből), a látszólag értelmetlen és összefüggéstelen gyilkosságok. (melyek mintha már jóval korábban elkezdődtek volna). A feszültség végig folyamatos, s a Mester humora is a régi: bevallom, néha akkorákat röhögtem, mint egy jobbfajta sitcomon. Ebben mondjuk Laci bácsi mindig is erős volt: a helyzetkomikumban, s, hogy a rettenetet humorral oldja. (A legjobbak mindig a névtelen „hangok a tömegből”. Ezeken fetrengtem.)
A végén a szokásos jó elnyeri… stb, illetve mindenről megtudunk mindent. S már az elején utalások történnek rá, hogy a szerző folytatja a regényeiben megjelenő ciklusosságot: a Három sötét király illeszkedik a Gonosz és a Fekete Hercegnő, illetve a Sziget a ködben sorozatba. (Ráadásul akár román rontó versikéket is megtanulhatunk a fíling kedvéért.)
De akkor miért iparosmunka?
Mert bizony nem üti meg a Sindzse szeme, vagy akár a Huan-ti átka, vagy a Vérfarkas éjszakája szintjét. Laci bácsi attól jó, hogy plasztikusan, hitelesen tud bemutatni távoli tájakat, kultúrákat. Ha akármelyik Tibetben (vagy környékén) játszódó művét olvassuk, szinte hallani lehet a démonűzők zúgását, a súlyos imákat, látni a hófödte hegyeket, hallani a szerzetesek palástjának susogását, vagy érezni az avas jakvajas tea kesernyés ízét.
Ezzel szemben itt nem érezzük, mitől is vagyunk épp Antiguán vagy Montserraton, mitől más ez, mint akár a pesti Nagykörút. Amennyit megtudunk azokról a távoli helyekről, annyi erővel akár a szomszéd utcában is játszódhatna a mű. Most úgyis esik itt is az eső.
Másrészt a következetlenség. Ez talán annyira nem is a szerző, inkább a szerkesztő hibája, aki nem hívta fel rá a figyelmet. Vannak szereplők, akiket nagy nekifutással felvezet, jól meg is ír (Seedy felügyelő),s akik aztán csak úgy kiíródnak. Vagy O’Learyról végig nem tudjuk, kicsoda: az első kötetben még szállodaigazgató, a második kötetben már hajóskapitány, illetve valaminek a menedzsere (hogy mié, az végig a homályban marad.) Egy biztos: van egy sokat szereplő csúnya lánya (akinek a nevét valamiért senki nem kérdezi, főhősünk legkevésbé, bár néha azért eszébe jut). Jó, neki azért fontos szerepe van. Néha nem tudjuk, mennyi idő telt éppen el, vagy hány nap (az éjszakák valami irdatlan hosszúak), és végül a csúcs: az első kötet végén Paul Billerbeck azon tűnődik, Antiguán van-e rendőrség, közben az első húsz oldal arról szólt, hogy egy rájuk fogott gyilkosság miatt épp bevarrják őket Lawrence-el.
Szóval, kedves Mester, maradjunk annyiban, hogy ez az opus nagyon szórakoztató, de akkor sem több mint jó iparosmunka. (És akkor még a borítón lévő harmatgyenge és fantáziátlan grafikáról ne is beszéljünk!)
Tehát: 6/10
3 megjegyzés:
üdv Tanár úr!
Én pont az említett harmatgyenge borítói grafikák miatt nem mertem soha hozzányúlni a Mester regényeihez, pedig állítólag jó, sőt remek író.
Próbálkoztam is régebben, de aztán nem sikerült.. Lehet, hogy csak egy rossz müvet sikerült kifognom - ha ilyen létezik - de ne kövezzen meg, ha a Tanár úr is azon véleményen van, hogy L.L.L. rosszat nem ír.
Mert még az iparosmunka is lehet jó..
Az emlegetett Stephen King regényeit pedig - számomra is hihetetlen, de gyerekkoromtól kezdve faltam-toltam, orrba-szájjba olvastam, és nem csak azokat tudtam szeretni, amelyek nem rugaszkodnak el a realítás talajától( gondolok itt pl. a Doloresre, vagy a kedvencemre, a Tortúrára, amiből kiváló film is készült - meglepő módon tényleg jó film), hanem az össes többi bugyuta és képtelen főellenekkel, misztikumokkal telített ponyvákat is. Talán megszokásból - hittem sokáig - de aztán rá kellett jönnöm, hogy az ok, amiért olvasom, a stílus és az egyediség. Persze tehetséges író King úr, de ezenfelül kreatív és ötletes, meg intelligens dolgokat rak bele még a legelvetemültebben hülye háttértörténetbe is. Kérem tisztelettel őszinte ítéletét Stephen-ről, illetve, hogy érdemes e belekezdenem egy L.L.L.- be, ezek fényében. Már hogy ilyen beteges King-rajongó vagyok.
Ja és a Tortúrát látta Kathy Bates-el?
D.
Legelőszőr: a Tortúrát láttam, kíváló adaptáció. (Katy Bates ezért Oscart kapott!)
L.L.L. természetesen nem hasonlítható össze Kinggel - mivel teljesen más a sítlusuk és a témaválasztásuk. Laci bácsi könnyedebb, King mester komorabb (néha az az érzésem: az ő világában, környezetében csak perverz, sérült állatok élnek :(). Talán egyszer azért írok róla, mert valami hihetetlenül zseniális (Persze vannak gyöngébb munkái is pl. Cujo - szerintem! - de kinek nincsenek!:D)
Amit javasolnék Laci bácsitól.
Krimiből a korai munkák: Sindzse szeme, A vérfarkas éjszakája, Huan-ti átka.
Sci-fi: Az üvöltő bika, A Nagy Kupola szégyene, A hosszú szafari, A föld alatti piramis. Legalábbis elsőre.
Jó olvasgatást :D
Bocs: Kathy Bates!
Megjegyzés küldése