Ami odavágott 2. - District 9 (2009)

Olvastam, hogy igazán humoros, szatirikus, az ember elé görbe tükröt tartó sci-fit csakis nagy költségvetéssel, CGI orgiával és jó sok trancsírozással lehet csinálni. Amit valahol megértek, mert minden idők legjobb humoros sci-fije Paul Verhoven Csillagközi inváziója (Starship Troopers, 1997) volt, s utána két napig nem tértem magamhoz a csodálattól.

Most pedig itt van ez a Neil Blomkamp gyerek a dél-afrikai filmecskéjével. Cirka 30 milliából, odavágós CGI-vel és tökös mondanivalóval. Amit háromszor néztem meg egymás után, és nem tudtam betelni vele. Nem, barátaim, nem az Avatar lesz az év filmje!

Pedig olyan elcsépelt témát lovagol meg: gonoszufós megszállós – csak épp fordítva. Lebeg a hatalmas csészealj Johannesburg fölött (ami a világ egyik bűnözéssel legjobban szennyezett városa!), csak éppen nem leigáz, hanem húsz éve nem csinál semmit. A gonosz alienek meg lepukkant kukázók, akiken az egykor szembenálló dél-afrikai feketék és fehérek végre bőrszínre való tekintet nélkül ismét kiélhetik a rasszista hajlamaikat.

Nem akarom az eddigi kritikákat újrázni. (Megtették már sokan, legjobban talán Freevoék) A film alaphangon a rasszizmusról, idegengyűlöletről szól, s arról, hogy bárki –filmünk esetében a meglehetősen ügyefogyott Wikus Van De Merwe (Sharlto Copley) – kerülhet hirtelen egyik oldalról a másikra, lehet üldözőből üldözött, akit aztán talán korábbi bajtársa fog röhögve hidegre tenni. (Ahogy ők tették egykor a közösen gyűlölt célközönséggel.) Egyrészt azért, mert a reggeli kávé mellé rutinszerűen zsidózó, cigányozó, szlovákozó, arabozó, magyarozó rasszista bunkót amúgy sem hatja meg és gondolkodtatja el a film (csak röhög a szétrobbanó testrészeken – „Némá, hogy telibeköpte a kamerát!”), másrészt meg, aki megérti a nyelvét, annak nem is szorul magyarázatra. (Öcsém barátja mondta a vetítés után: „Nagyon rosszul éreztem magam emberként”).

Más jutott eszembe, amit kicsit takart a fő mondanivaló, bár ott volt markánsan, mint a búvópatak. Miközben néztem a kukázó rákarcúakat, a Katrina hurrikán 2005-ös pusztításáról érkező képek jutottak eszembe. Amikor a lerombolt New Orleansban a romok között túrtak az emberek, aztán meg botokkal verték agyon egymást egy doboz konzervért. Mindez két nappal a hurrikán pusztítása után, élő, egyenes adásban egy helikopterről közvetítve!

Bármely magas szintű civilizáció folyamatosan a penge élén táncol. Ami annyira hisz a technika mindenhatóságában, hogy bele sem gondol a következményekbe. Mert mi van, ha tönkremegy az összes számítógép, vagy örökre elmegy az áram?

Szóval itt vannak a rákarcúak a hiper-szuper technológiájukkal, a brutális fegyvereikkel, amikkel ledózerolhatnák az emberiséget a föld felszínéről, s e helyett mit látunk: a hajójuknak kampec (ki tudja, mióta), betegségben, kaja nélkül fetrengenek saját ürülékükben a gigantikus ufóban, s a kamera lángoló kukákon pásztáz, amit a dögledező alienek körülülnek. Ott, a high-tech civilizáció legbelsőbb szentélyében!

Volt, aki megkérdezte: miért ment tönkre a hajó, miért állatiasodtak el a rákarcúak? Végül is teljesen mindegy. Talán valaki végleg leoltotta a villanyt. És mivel nem tudta senki felkapcsolni, elég volt nekik pár nap, hogy visszasüllyedjenek az őskorba és a kőbaltához. Mint ott, akkor a Katrina idején.

Nem semmi tanulság. A rasszizmus-ellenes tanmese mellett van még min elgondolkodni.