Pont akkor, amikor épp elvették tőlünk a túlvilágot (lásd itt ), s a tudósok épp azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, az élet nem több mint véletlenek halmaza, s az ember is épp csak furcsa mutációk eredménye, olvastam George Coxnak a 20. század elején megjelent könyvét, a Görög regéket. És abban is a fenti, amúgy egyszerű kis történetet a két istenről, illetve Athén város alapításáról és elnevezéséről.
Szóval a történet egyszerű, mégis azért fogott meg, mert mintha az ember mégiscsak több lenne jelentéktelen húsdarabnál és agyi impulzusoknál, s hogy a több ezer évvel ezelőtt élők is pontosan tudták, mi a fontos, a jó és pozitív az ember/emberiség életében.
A sztori Pauszaniasz (Kr.u. 115-180) Periégészisz tész Helladosz (Hellasz leírása), és Hyginus (Kr.u. 2. század) Fabulae (Mesék) című művében maradt fenn. Lényege, hogy az Erektheusz alapította attikai város nevéért harcol két isten, Athéné és Poszeidón. Végül az istenek tanácsa dönt, hogy azon isten nevét viselje a város, aki a földből az emberiség számára leghasznosabb dolgot teremti elő. Poszeidón egy lovat varázsol elő, mert szerint ez a legjobb dolog, Athéné viszont egy olajfa magvát veti el, s hatalmas fa nő belőle azonnal, roskadásig olajbogyóval. És követi az indoklás: a ló csak háborút és nyomort hozhat az emberre, az olajfa viszont szabadságot, békét és boldogságot, s a várost, mely erre alapszik, nem hatalmáért, hanem bölcsességért fogják tisztelni.
Az istenek tanácsa Athéné ajándékát találja jobbnak, s a várost róla nevezik el.
Látszólag szimpla eredetmonda, de több annál. És most tekintsünk el attól, hogy Athén mégis csak nagyhatalom lett, s a demokráciát akár tűzzel-vassal terjesztette – nem éppen szimpátiát kiváltva a görögség nagy részéből.
Nem ez a fontos. Hanem az, ahogy magukról gondolkodtak, ahogy az emberiség számára fontos dolgokra tekintettek. Amit Athéné fogalmaz meg a rövidke történet végén:
„… ide járnak majd az emberek fiai törvényt és rendet tanulni. Itt tűnik majd ki, mily dicső dolgokat alkothat az emberi kéz,… S ha majd Athénban kialszik a szabadság fáklyája, világa más országokra száll át, s meggyőződnek az emberek arról, hogy az én ajándékom mégis a legjobb, s el fogják mondani, hogy a törvények tisztelete s a gondolat és cselekedet szabadsága abból a városból származott hozzájuk, mely Athéné nevét viseli.”
Szóval, van még mit kutatni a kutatóknak, hogy elérjék a valódi emberi lényeget.
Szóval a történet egyszerű, mégis azért fogott meg, mert mintha az ember mégiscsak több lenne jelentéktelen húsdarabnál és agyi impulzusoknál, s hogy a több ezer évvel ezelőtt élők is pontosan tudták, mi a fontos, a jó és pozitív az ember/emberiség életében.A sztori Pauszaniasz (Kr.u. 115-180) Periégészisz tész Helladosz (Hellasz leírása), és Hyginus (Kr.u. 2. század) Fabulae (Mesék) című művében maradt fenn. Lényege, hogy az Erektheusz alapította attikai város nevéért harcol két isten, Athéné és Poszeidón. Végül az istenek tanácsa dönt, hogy azon isten nevét viselje a város, aki a földből az emberiség számára leghasznosabb dolgot teremti elő. Poszeidón egy lovat varázsol elő, mert szerint ez a legjobb dolog, Athéné viszont egy olajfa magvát veti el, s hatalmas fa nő belőle azonnal, roskadásig olajbogyóval. És követi az indoklás: a ló csak háborút és nyomort hozhat az emberre, az olajfa viszont szabadságot, békét és boldogságot, s a várost, mely erre alapszik, nem hatalmáért, hanem bölcsességért fogják tisztelni.
Az istenek tanácsa Athéné ajándékát találja jobbnak, s a várost róla nevezik el.
Látszólag szimpla eredetmonda, de több annál. És most tekintsünk el attól, hogy Athén mégis csak nagyhatalom lett, s a demokráciát akár tűzzel-vassal terjesztette – nem éppen szimpátiát kiváltva a görögség nagy részéből.
Nem ez a fontos. Hanem az, ahogy magukról gondolkodtak, ahogy az emberiség számára fontos dolgokra tekintettek. Amit Athéné fogalmaz meg a rövidke történet végén:
„… ide járnak majd az emberek fiai törvényt és rendet tanulni. Itt tűnik majd ki, mily dicső dolgokat alkothat az emberi kéz,… S ha majd Athénban kialszik a szabadság fáklyája, világa más országokra száll át, s meggyőződnek az emberek arról, hogy az én ajándékom mégis a legjobb, s el fogják mondani, hogy a törvények tisztelete s a gondolat és cselekedet szabadsága abból a városból származott hozzájuk, mely Athéné nevét viseli.”
Szóval, van még mit kutatni a kutatóknak, hogy elérjék a valódi emberi lényeget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése