2009. július 1., szerda

Jacko

Tudom: most mindenki az ő halálán csámcsog, megpróbálva lenyúzni a legtöbb bőrt, amit még lehet, elmondani jót és rosszat – közben szegény Michael Jackson népszerűbb, mint valaha. Vagy: népszerűbb, mint életében valaha is volt. Ezt a fajta őrületet eddig – ha jól tudom – egyszer élte át eddig a világ: Elvis Presley halálakor. De akkor még nem volt digitális adás, és internet. Így minden grandiózusabbnak hat.

Ha őszinte akarok lenni, igazából soha sem kedveltem Jackót. Vagy inkább: volt néhány száma, ami tetszett, de soha nem vettem volna meg albumát, nem rögzítettem videoklipjét, nem vettem fel dalait a rádióból. Nem az én világom volt, s az általa sugallt „életstílust” sem igazán értettem. Mert nem értettem a rengeteg plasztikai műtétet, melynek köszönhetően sikerült teljesen földönkívülivé formálnia magát (nem is lógott ki a Man In Blackből, mint M. ügynök.), s nem értettem, hogy lehet ennyire magányos olyasvalaki, aki számára valójában nem létezik lehetetlen, és akit – látszólag – ennyien kedveltek. Valahogy nekem Michael Jackson mindig is paródia volt – önmaga paródiája. És ez igen jól sikerült.

Na persze azt már mindenki szajkózza, hogy szerencsétlen szétbombázott gyerekkorát üldözte egész életén át, s csak azon csodálkozom, hogy nem nyomja orrba senki Jackson papát azért, mert van pofája kenetteljesen ömlengeni fia halálán, holott egész életének elbaltázása 99%-ban neki köszönhető!

Szóval ez van, Jacko! Most, öreg, olyan híres vagy, amilyenről még a Király sem álmodhatott, pedig dagadhat a keble ott a Túlvilágon. És, ha van odaát benned is tartás, most leköpöd azokat a tömegeket, akik eddig mindenféle pojácának, leesőorrúnak, pedofil állatnak becéztek. Most meg virágot gyújtanak, zokognak a kamerába, teli szájjal és részegen üvöltik: „Billy Jean is not my lover…”

Szóval Jacko: valahogy hiányozni fogsz, mert mégis csak hagytál egy kis űrt, amit nem fog – tud! – senki betölteni. De: The show must go on! Van, akinek saját halála után is muszáj megkeresni azokat a rohadt dollármilliókat. Különben nem jut holnapra harapnivaló.

Smooth criminal…

Isten veled! Most már odaát kell nyomnod azt a bizonyos moonwalkot…

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tanár Úr, tisztelettel kérem - és semmi undokság nélkül:D - hogy a -ba, - be ragoknál megfelelően használja az esetlegesen szükséges "n" betüt, mert sokszor olvasom az egyébként remekül megírt cikkeket, de amikor belebotlok egy-egy "moziba" vagy más ilyen szóba, kissé visszatetszést kelt. Sokszor élőszóban is így ragozott törin:D. Jackoról szívesen olvasgattam volna még többet, de megértem, hogy nincs túl sok mondanivalója róla, ha már ennyire nem kedvelte a zenéjét.:D
Ja, és töretlen sikert kívánok az oldalnak!

T.R. Salty írta...

Való igaz. Legközelebb jobban odafigyelek. De itt nincs korrektúra, mint a regénynél :D