A cél nélkül repkedő fehér galambok szerelmese, és a lassítások hong-kongi nagymestere majd húszévnyi hollywoodi „vendégszereplés” után visszatért hazájába, és elkészítette minden idők legdrágább és leglátványosabb kínai filmjét.
Erre persze az olvasó azonnal elhúzza a száját. Kínai film? Van olyan is? Nem hong-kongi? (Jackie Chan, Bruce Lee...). Mert bizony a világnak ezen a fertályán úgy gondolják többen is: minden, ami Kínából jön az gagyi, használhatatlan – viszont „kici, olco, nemdrága...” Bizony-bizony: sokaknak a mai napig a Mao-öltönyös, bicikliző kínai képe ugrik be a Középső Birodalom
említése kapcsán (ezt jelenti ugyanis Kína kínai neve!), aki egy tál rizsért robotol látástól mikulásig. Kína azonban szédületes gazdasági növekedését társadalmi/életszínvonalbeli növekedéssel is megspékelte, s ha már saját erejéből embert tudott küldeni a világűrbe, nehogy már ne tudjon egy hollywoodi mértékkel mérve is látványos mozit produkálni, amitől a fenekére ül a nagyérdemű! Ehhez pedig nagyszerű partnernek ígérkezett a fehér galambok szerelmes direktora.
Lényeg a lényeg, 2008-ban mutatták be a Red Cliff első (Chi bi), és 2009-ben a második részét (Chi bi xia). Igen, jól olvassa mindenki: akár csak Tarantino Kill Billje, a Red Cliffre sem elég egyetlen vetítést szánni – ugyanis mindösszesen 5 óra hosszú! Kettévágva azonban... Természetesen ebben a verzióban Kínán kívül valószínűleg sehol nem mutatják be (az amerikaiak biztos belealudnának a néha túlnyújtott párbeszédekbe – no meg a galambokba...), így a mester épp készít egy durván két és fél órás zanzát a világnak (kíváncsi leszek, mit vág ki belőle, hogy értelmes is legyen a film – mert bármily hihetetlen: a hosszú párbeszédekre mindenképpen szükség van). Így a fanatikusoknak marad a már elérhető DVD-kiadás.
És most a film. Több kritika is a kínai Gyűrűk Urának aposztrofálja, történelmi-fantasy jellege miatt, s mivel a misztikus-meseszerű régi kínai regény, a Három királyság regényes története az alapja. Az összehasonlítás azonban itt véget is ér (a regény több száz évvel Tolkien műve előtt keletkezett!), s ha mégis nagyon erőltetjük, akkor a valóban látványos csatajeleneteket állíthatjuk csak párhuzamba.
A rendező kihagyja az eredeti történet misztikus vonulatát, helyette a történeti hűségre helyezi a hangsúlyt, s ez alapján röviden össze is foglalhatjuk az eseményeket. Kr.u.208-ban járunk, amikor már eresztékeiben recseg-ropog a Han Birodalom (Kr.e. 206-Kr.u.220), hadurak küzdenek egymással a hatalomért, közben a császár leginkább szabályos négyszögekben ücsörgő ősöreg tanácsadói társaságában unatkozik (néha erősen horkolva alszik), s egyedüli szórakozása a színes madarak tanulmányozása. A viharos időszakban Cao Cao főkancellár (Fengyi Zhang) igyekszik rendet tenni, legyőzve a hadurakat, s csak két ellensége marad a Délvidéken (a Jangcétól délre): Liu Bei (Yong You) és Sun Quan herceg (Chen Chang). A császártól kikönyörgi, hogy ezt a kettőt is leverhesse (ők császári rokonok, ezért ciki), de közben sandán arra készül, hogy győzelme után átvegye a trónt. A Déliek azonban Liu Bei főstratégája, Zhuge Liang (Takeshi Kaneshiro) ügyeskedéseinek hála összefognak, és jól orrba dörgölik a főkancellárt. Aki
erre több ezer hajóból álló flotta élén felhajózik a Jangcén, hogy végleg eltiporja ellenfeleit. A döntő ütközetre a Vörös Szorosnál kerül sor, melyet Sun Quan testvére, Zhou Yu (Tony Leung) védelmez...
A történet ennyi, persze megkérdezheti bárki: miért kell ehhez 5 óra vetítési idő? Mivel a valóban látványos csatajelenetek mellett a karakterfejlődésen, a stratégiák kidolgozásán van a hangsúly. A kínai hadászat ugyanis az ókortól kezdve művészet volt, gigantikus sakkjátszma, ahol az ütközeteket komoly agyalások, az ellenfél lépéseinek jó előre való kiszámítása előzte meg. E mellet Woo teljes történeti hűségre törekszik: a hajóktól a ruhákig minden hiteles, s több ezer statiszta segédkezett a látványvilág megteremtésében. Számunkra, európaiak számára hihetetlen, hogy abban az időben, amikor a Nyugat vezető hatalma, a Római Birodalom mindössze 250.000 embert tartott fegyverben (azt is komoly anyagi megterheléssel), Kínában nem volt ördöngösség egy 800.000 fős sereget kiállítani! És ez a sereg jól begyakorolt, látványos alakzatokban mozgó sereg volt (kicsit valóban hasonlítva a római légiókra!), s komoly flottát, lovasságot, sőt, még ismétlő számszeríjat (!) is alkalmazott.
Maga a film azonban nem ütne a kínai CGI csapat nélkül. Már a Zu legendájában megmutatták oroszlánkörmeiket a grafikusaik, itt viszont valóban tökélyt alkotnak: a 20 hajóból így lesz több ezer fős flotta, s a teknősbéka-stratégia, illetve az ostrom is ledöbbentően hiteles.
Bár az európai nézőnek először bele kell rázódnia (én pl. az első tíz percet vagy ötször visszatekertem). Ugyanis nekünk minden kínai egyforma (főleg, ha páncélban-sisakban vannak), és mindegyik neve az ábécé utolsó betűivel (X,Y,W,Z) kezdődik. Az ember csak kapkodja a fejét! Kiről van szó most? De végül is kevés a főkarakter, őket meg lehet szokni és megismerni, a mellékkarakterek is megjegyezhetőek (na jó: a nevük biztos nem fog eszünkbe jutni!). E mellett a filmet angol és kínai felirattal is ellátták. Jól mondom: kínai felirattal! Azon érdekes sajátosságból, hogy a szereplők (szintén a történeti hűség kedvéért) két dialektust beszélnek: az északiak az északi mandarint (ma ez a kínai hivatalos nyelv), a déliek a déli kantonit. Mivel a két nyelvjárás között óriási a különbség, a kínai néző is értheti, miről beszélnek a szereplők. Nekünk, európaiaknak, persze, ez tök mindegy – a kínai az kínai. Na de egy kínainak!
John Woo tehát mesterművet alkotott. Persze vannak látványos lassítások (ez védjegy!), vannak fehér galambok is, melyek – minő csoda! – most nem funkció nélkül repkednek. Vannak szívszorító és mókás jelenetek, s a happy end sem igazán happy – hisz a kínai filozófia szerint nincs vég, csak mindig egy új kezdet, mely lezárja és elindítja az örök út egy-egy szakaszát. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a „kici, olco, nemdrága” már erősen kívánkozik a süllyesztőbe...
Kampai!
Erre persze az olvasó azonnal elhúzza a száját. Kínai film? Van olyan is? Nem hong-kongi? (Jackie Chan, Bruce Lee...). Mert bizony a világnak ezen a fertályán úgy gondolják többen is: minden, ami Kínából jön az gagyi, használhatatlan – viszont „kici, olco, nemdrága...” Bizony-bizony: sokaknak a mai napig a Mao-öltönyös, bicikliző kínai képe ugrik be a Középső Birodalom
említése kapcsán (ezt jelenti ugyanis Kína kínai neve!), aki egy tál rizsért robotol látástól mikulásig. Kína azonban szédületes gazdasági növekedését társadalmi/életszínvonalbeli növekedéssel is megspékelte, s ha már saját erejéből embert tudott küldeni a világűrbe, nehogy már ne tudjon egy hollywoodi mértékkel mérve is látványos mozit produkálni, amitől a fenekére ül a nagyérdemű! Ehhez pedig nagyszerű partnernek ígérkezett a fehér galambok szerelmes direktora.Lényeg a lényeg, 2008-ban mutatták be a Red Cliff első (Chi bi), és 2009-ben a második részét (Chi bi xia). Igen, jól olvassa mindenki: akár csak Tarantino Kill Billje, a Red Cliffre sem elég egyetlen vetítést szánni – ugyanis mindösszesen 5 óra hosszú! Kettévágva azonban... Természetesen ebben a verzióban Kínán kívül valószínűleg sehol nem mutatják be (az amerikaiak biztos belealudnának a néha túlnyújtott párbeszédekbe – no meg a galambokba...), így a mester épp készít egy durván két és fél órás zanzát a világnak (kíváncsi leszek, mit vág ki belőle, hogy értelmes is legyen a film – mert bármily hihetetlen: a hosszú párbeszédekre mindenképpen szükség van). Így a fanatikusoknak marad a már elérhető DVD-kiadás.
És most a film. Több kritika is a kínai Gyűrűk Urának aposztrofálja, történelmi-fantasy jellege miatt, s mivel a misztikus-meseszerű régi kínai regény, a Három királyság regényes története az alapja. Az összehasonlítás azonban itt véget is ér (a regény több száz évvel Tolkien műve előtt keletkezett!), s ha mégis nagyon erőltetjük, akkor a valóban látványos csatajeleneteket állíthatjuk csak párhuzamba.
A rendező kihagyja az eredeti történet misztikus vonulatát, helyette a történeti hűségre helyezi a hangsúlyt, s ez alapján röviden össze is foglalhatjuk az eseményeket. Kr.u.208-ban járunk, amikor már eresztékeiben recseg-ropog a Han Birodalom (Kr.e. 206-Kr.u.220), hadurak küzdenek egymással a hatalomért, közben a császár leginkább szabályos négyszögekben ücsörgő ősöreg tanácsadói társaságában unatkozik (néha erősen horkolva alszik), s egyedüli szórakozása a színes madarak tanulmányozása. A viharos időszakban Cao Cao főkancellár (Fengyi Zhang) igyekszik rendet tenni, legyőzve a hadurakat, s csak két ellensége marad a Délvidéken (a Jangcétól délre): Liu Bei (Yong You) és Sun Quan herceg (Chen Chang). A császártól kikönyörgi, hogy ezt a kettőt is leverhesse (ők császári rokonok, ezért ciki), de közben sandán arra készül, hogy győzelme után átvegye a trónt. A Déliek azonban Liu Bei főstratégája, Zhuge Liang (Takeshi Kaneshiro) ügyeskedéseinek hála összefognak, és jól orrba dörgölik a főkancellárt. Aki
erre több ezer hajóból álló flotta élén felhajózik a Jangcén, hogy végleg eltiporja ellenfeleit. A döntő ütközetre a Vörös Szorosnál kerül sor, melyet Sun Quan testvére, Zhou Yu (Tony Leung) védelmez...A történet ennyi, persze megkérdezheti bárki: miért kell ehhez 5 óra vetítési idő? Mivel a valóban látványos csatajelenetek mellett a karakterfejlődésen, a stratégiák kidolgozásán van a hangsúly. A kínai hadászat ugyanis az ókortól kezdve művészet volt, gigantikus sakkjátszma, ahol az ütközeteket komoly agyalások, az ellenfél lépéseinek jó előre való kiszámítása előzte meg. E mellet Woo teljes történeti hűségre törekszik: a hajóktól a ruhákig minden hiteles, s több ezer statiszta segédkezett a látványvilág megteremtésében. Számunkra, európaiak számára hihetetlen, hogy abban az időben, amikor a Nyugat vezető hatalma, a Római Birodalom mindössze 250.000 embert tartott fegyverben (azt is komoly anyagi megterheléssel), Kínában nem volt ördöngösség egy 800.000 fős sereget kiállítani! És ez a sereg jól begyakorolt, látványos alakzatokban mozgó sereg volt (kicsit valóban hasonlítva a római légiókra!), s komoly flottát, lovasságot, sőt, még ismétlő számszeríjat (!) is alkalmazott.
Maga a film azonban nem ütne a kínai CGI csapat nélkül. Már a Zu legendájában megmutatták oroszlánkörmeiket a grafikusaik, itt viszont valóban tökélyt alkotnak: a 20 hajóból így lesz több ezer fős flotta, s a teknősbéka-stratégia, illetve az ostrom is ledöbbentően hiteles.
Bár az európai nézőnek először bele kell rázódnia (én pl. az első tíz percet vagy ötször visszatekertem). Ugyanis nekünk minden kínai egyforma (főleg, ha páncélban-sisakban vannak), és mindegyik neve az ábécé utolsó betűivel (X,Y,W,Z) kezdődik. Az ember csak kapkodja a fejét! Kiről van szó most? De végül is kevés a főkarakter, őket meg lehet szokni és megismerni, a mellékkarakterek is megjegyezhetőek (na jó: a nevük biztos nem fog eszünkbe jutni!). E mellett a filmet angol és kínai felirattal is ellátták. Jól mondom: kínai felirattal! Azon érdekes sajátosságból, hogy a szereplők (szintén a történeti hűség kedvéért) két dialektust beszélnek: az északiak az északi mandarint (ma ez a kínai hivatalos nyelv), a déliek a déli kantonit. Mivel a két nyelvjárás között óriási a különbség, a kínai néző is értheti, miről beszélnek a szereplők. Nekünk, európaiaknak, persze, ez tök mindegy – a kínai az kínai. Na de egy kínainak!
John Woo tehát mesterművet alkotott. Persze vannak látványos lassítások (ez védjegy!), vannak fehér galambok is, melyek – minő csoda! – most nem funkció nélkül repkednek. Vannak szívszorító és mókás jelenetek, s a happy end sem igazán happy – hisz a kínai filozófia szerint nincs vég, csak mindig egy új kezdet, mely lezárja és elindítja az örök út egy-egy szakaszát. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy a „kici, olco, nemdrága” már erősen kívánkozik a süllyesztőbe...
Kampai!
1 megjegyzés:
"A cél nélkül repkedő fehér galambok szerelmese" -- no, nem éppen cél nélkül. Woo-nál a galambok a Szentlélek szimbólumai (Woo ugyanis keresztény), s mindig azt jelzi vele: valaki meg fog halni. Lásd: A The Killer és a Face/Off templomi lövöldözéseit.
Egyebekben tényleg jó film a Red Cliff, de azért én Woo-tól még inkább szeretem a még Hongkongban forgatott akciófilmjeit: The Killer, Bullet In the Head, Hard Boiled, Better Tomorrow I-II (a 3. részét már Tsui Hark rendezte) és a kissé vicces Once a Thief-et. No meg még egyet, amit Amerikában forgatott: a Rés a pajzsont, de azt Travolta miatt, aki zseniális a rosszfiú szerepében. (A Face/Off is jó, de az a sztorit leszámítva ez inkább a korábbi filmjei jellegzetes elemeinek átültetése: lásd pl. templomi lövöldözés, motorcsónakos üldözés -- ezt mind megvolt már a The Killer-ben is.)
Megjegyzés küldése