Nemrég ment a rádióban egy szám, a címe: Radio Nowhere. Az előadót is bemondták: Bruce Springsteen. Mivel nagyon rég nem hallottam már róla, rákerestem a neten és megtudtam, hogy tavaly új albuma jelent meg Magic címmel, sőt, még turnéra is indul legendás zenekarával az E-Street Bandel.
Aztán megkérdeztem pár embert, tudja-e, kicsoda Bruce Springsteen?
A világ szerencsésebb felén talán hülye kérdés lenne, de nálunk... A megkérdezettek persze néztek rám, mint az a bizonyos boci. Hogy kicsoda?
Egy zenész – mondom.
És mit játszik? Diszkó, groove, rap? Vagy egy DJ?
Zenész – magyarázom türelemmel. – Gitározik és énekel. A szövegei pedig tele vannak komoly mondanivalóval.
Soha sem hallottak róla!
Mentőötlet! A rekedt hangú srác, aki húsz éve együtt énekelt az akkor még ember formájú Michael Jacksonnal, Tina Turnerrel és a többi nagyágyúval. We are the world...
Ja, így már beugrott! Mi van vele? Él még?
Hát ennyit tudnak a világ egyik legnagyobb zenészéről, aki 1988-ban azon a bizonyos Wee are the world-ös Live Aid turnén Magyarországon is járt, s aki a Jóbarátos Courtney Cox karrierjét is elindította!
(Hittétek volna? Az 1984-es Dancing in the dark videoklippjében – ami egy koncerten játszódik – Bruce felhúz a színpadra egy sikoltozó rajongót, és együtt ropják. A rajongó, rövid, szőke(!) hajjal bizony a nagy Courtney! Persze még sehol Jóbarátok)
Bruce készítette el Elvis és a Beatles után az egyik legtöbbet eladott albumot, a Born int he U.S.A-t, amelynél jobban senki nem fogalmazta meg az amerikai alsó és középrétegek életérzését. (Bruce egyébként ír bevándorló bányászcsaládból származik). A címadó dal ma is megy a rádiókban, a tuti Working on the Highwayt pedig hetente egyszer biztos meghallgatom. (Milyen szar útépítőmunkásnak lenni! Húzzunk bele srácok, tőrjünk ki!)
Persze még nem beszéltünk a díjakról, és arról, hogy helyet kapott a világ legnagyobb zenészeit tömörítő Rock ’n’ Roll Hall Of Fame-ben.
De nálunk, a Lolák, No thanxek és egyéb gagyik világában ugyan kit érdekel mindez.
Bruce Springsteen, akit a világ szerencsésebb felében csak úgy emlegetnek: The Boss (A Főnök), aki képes volt egy hónap leforgása alatt több, mint 60 dalt megírni (jelentős részük sláger lett), hamarosan 60 éves lesz, negyven éve töretlenül a pályán.
Isten éltesse!
2 megjegyzés:
Ehhez mindössze annyit fűznék hozzá, hogy az emberek nagyon gyorsan felejtenek, de ma is vannak nagyon jó zenék komoly témákkal, csak ezt az "egyszerű ember" nem érti többnyire, épp ezért nem is értékeli , és ezek underground zenék maradnak kis közönséggel.A kiadók számára pedig nincs pénz benne-> ezért tartunk a Loláknál és társaiknál.
Én meg még annyit fűznék hozzá, hogy a magyar emberek felejtenek a leggyorsabban.
Másrészt meg nekik (mondom: nekik, mert nem tudok azonosulni a magyarsággal, ha a mai helyzetre gondolok) csak a szemét tetszik. Notenksz, antifitneszklub, lola... dolgok...
A másik oldal viszont az, hogy azért nem fog beindulni egy jó zenekar sem esetleg az országban, mert az emberek arra sajnálják -vagy egyáltalán nem tudják megteremteni- a pénzt, hogy egy banda boltban árult lemezét megvegyék. Inkább letöltik, mert az internetet még mindig olcsóbb beköttetni, mint az általam ismert többezer jó banda lemezeit megszerezni. És ez így van... én is letöltöm, közben pedig én is szidnám azokat, akik nem hajlandóak megvenni a korongomat.
És még nagyon álszentek is vagyunk.
Megjegyzés küldése