Menj északra, centurio! - A Kilencedik Légió (Centurion, 2010)

Ismét egy szandálos film, amiben mindenki csizmában jár. Mivel a brit római tárgyú filmekben mintha mindig tél lenne. Állandóan hó, jég, sár. Mintha nem is a Szigeteken, hanem legalábbis Izlandon, vagy Grönlandon járnánk. Jó ráfaragtak a rómaiak, amikor meg akarták hódítani. És – bizonyára az istenek büntetéséből – végül sikerült is neki.

Szóval brit film. Rómaiakról. Volt már ilyen: Artúr király. Ami nem is volt annyira rossz. Annyira…

Niell Marshall a brit trash-film pápája, Mad Max újraálmodója 21. századi (brit) környezetben. Az ember, aki tudja: bevált recepten ne változtass! És hozza is ugyanazt, némi kis variálással: végy egy csapat katonát, kemény, de szimpatikus főhőssel, állíts velük szembe falkányi farkasembert, kannibált, ókori skótot, aztán had induljon a hentelés. Lényegében mindennel, ami hőseink keze ügyébe kerül. Hogy végül csak egy maradjon.

A Végítélet (Doomsday) után kíváncsi voltam a mester újabb munkájára. Hogy lehet-e űberelni a világpusztulás utáni Bentley-s autókázást, a távirányítású szemkamerát, s no, igen: a sztreccs ruhában tízpontosat domborító, két gépfegyverrel is magabiztos Rhona Mitrát (aki ijesztően hasonlít Kate Beckinsale-re – nem véletlenül játszotta az anyukája az Underworld eposzban!)

Sztreccs ruha és gépfegyver nem volt, sőt: minden nő vastag szőrmében állig begombolkozva (hideg van, na a fránya Britanniában), a morc katonák is kényelmetlen vértekben tébláboltak – egy darabig. De a látványosan megkoreografált hentelés megmaradt (újabb 10 pont, csak épp most a fának csapott fejért!) – hiába na: kemény idők voltak azok.

A történet egyszerű, mint a szög: Kr.u. 117-ben a híres IX. Légió elindul Caledónia (későbbi nevén: Skócia) irányába, hogy a pikteket (ős skótok!) megleckéztesse, mivel nem óhajtanak behódolni. Azok azonban keményen visszavágnak. A légióból mindössze hatan maradnak életben, s mindenképpen szeretnének visszajutni a biztonságos római vonalak mögé. A történet erről a vándorlásról szól (látványos futásokkal a hólepte hegygerinceken – a Gyűrűk Ura óta divatos – rém értelmetlen, de jól néz ki!), közben komoly vérengzésekkel, komplett népirtásokkal. Hogy aztán végül hősünk arra a bizonyos szögre akassza kardját és boldogan…

A filmre nem érdemes sok szót vesztegetni. Aki szereti az ilyesmit, annak kellemes élmény, a szereplők hihetőek (jók a színészek!), a jelmezek hitelesek, a piktek óskótnak tűnő nyelven vakkantgatnak komoly torokhangon, a kellékeseknek még arra is volt gondjuk, hogy az egyik elhagyott légiós táborban kifüggesztett papiruszlapra eredeti, capitalis cursiva írással (tudatos helyesírási hibákkal!!!) írják a feliratot.

Viszont volt, ami iszonyúan bosszantott, és – számomra legalábbis - tönkre is vágta a filmélményt:

1. Niell Marshallt végre már megtámogathatná valaki egy normális forgatókönyvvel. A minimalista párbeszédek és a döcögős történet szinte már fárasztó. És ezt a fent említett kiváló színészi játék sem képes ellensúlyozni.

2. A kellékesek mellé mindenképpen kellett volna egy jó ókorszakértő. Az már hagyján, hogy a szerencsétlen rómaiak a jó ötszáz év múlva Európába kerülő kengyelt használják lovagláshoz (a piktek is!), hanem – valami érthetetlen okból – mindenki azt hiszi, a római légiók mindig simán besétáltak egy erdő közepén felállított nyilvánvaló csapdába. Talán, mert a Gladiátorban is így volt…
Nyoma sincs ugyanis az útépítő, erdőirtó utász alakulatoknak, amelyek ilyen vonulásokkor keményen dolgoztak, s amúgy a rómaiak soha nem ütköztek meg olyan helyen, ahol nem érvényesülhetett a légiók stratégiai emberfölénye. (Egészen a Kr.u. 200-as évek közepéig nem is volt nagy emberveszteségük ütközeteikben!) Ráadásul a menetoszlopokkal is baj van: sehol egy mélységében tagolódás (mint a Róma sorozat elején), és megint az az ember-ember elleni harc. Ami az ókori (de még a középkori) hadviselésben soha nem is volt, mert minek akkor az alakzat a nagy pajzsokkal (meg értelmetlen és felesleges emberpocsékolás).

És sehol a segédcsapatok: íjászok, dárdások, lovasok. Talán, hogy a piktek könnyebben elbánjanak a mafla rómaiakkal? (Véres Asterix utánérzés?)

És mintha a római kormányzók állandóan sátorban laknának! Mindenhol. Mert 117-re a rómaiak ugye sehol nem építettek jól tervezett városokat, utakat, táborokat szerte Britanniában.

3. Végül pedig a magyar szinkron: annyira gyalázatos, hogy a fordító feltételezhetően folyamatosan bukott általános- és középiskolában angol nyelvből. Mivel ilyen nyilvánvaló hibát elkövetni (lásd példa!) csak ilyenek tudnak (s rögtön a nyitó kockákban!):

(Eredeti szöveg, feliratos formában a film elején):
117. AD. The Roman Empire stretched from the african desert to the Caspain Sea, but its farthest, most untamed frontier was northern Britain

(Hangalámondásos fordítás):
Krisztus előtt 117-ben a Római Birodalom serege útnak indult az afrikai sivatagból a Kaszpi-tengeren át, hogy meghódítsa Észak-Britannia legtávolabbi és legvadabb határterületeit.

(Szó szerinti nyersfordítás):
Krisztus után 117-ben. A Római Birodalom az afrikai sivatagtól a Kaszpi-tengerig húzódott (terült el), de legtávolabbi, legvadabb (legcivilizálatlanabb) határvidéke Észak-Britannia volt.

És ezért még fizettek valakinek! A folytatás számos, úgyhogy inkább az angol verziót! (esetleg egy normális, rajongói felirattal)

Mindezek ellenére azonban a Kilencedik légió fogyasztható film. Van benne izgalom, látványos jelenetek – a történészek meg ne járjanak moziba.