Star Wars vs Avatar

Mielőtt bárki is megijedne, nem kívánom szaporítani az Avatar-elemzések millióit egy újabbal. Csupán olvastam valahol (sajnos már nem találom hol), hogy George Lucas Cameron opusának megtekintése után úgy nyilatkozott: az Avatar lehet a 21. század Star Warsa – azaz átveheti annak kulturális, meghatározó szerepét.

A megjegyzéssel kapcsolatban két dolog lehetséges:

1. Lucas mester udvarias volt, s így kívánta kifejezni elragadtatottságát a káprázatos látványvilágú művel kapcsolatban, illetve ezzel dicsérni a rendezőkolléga valóban nem mindennapi teljesítményét.
2. Kezdődő Alzheimer-kórt sejthetünk a Star Wars pápánál, aki úgy látszik nincs tisztában művének kultikus jelentőségével, illetve annak beágyazódottságával az emberi kultúrába.
Szerintem inkább az első megállapítás igaz.

Azaz: az Avatar (minden nagyszerűsége ellenére), soha nem lesz az új évezred Star Warsa.
Hogy miért? Szerényen a következő alapvetésből indulnék ki: mi okozott éveken tartó eufóriát számomra, amikor kb. 11-12 évesen először láttam (feliratosan!) hazai moziban az első Lucas filmet, s ez az eufória (vagy hozzá hasonló) megjelent-e, mikor feltettem a 3D szemüveget (kemény jegyvadászat után, 10. sor 1. szék, közvetlenül a fal mellett, ferdén a vászonra tekintve, a 166 perc után jelentkező nyaki görcsökkel számolva)? Lássuk a választ szépen pontokba szedve:

1. Túllépés a rút mindennapiságon: A Star Wars kezdte „… réges rég, valahol egy messzi-messzi galaxisban”. Tehát téren és időn kívül, a meseszerűség világában. Ahol nem érvényesülnek a fizika és a mindennapok törvényei, ahol a teljesítménynek csupán a fantázia (no meg a megjelenítés technikai háttere) szabhat gátat. A történet mindenki számára máshogy és máshogy képzelhető el, nincsenek szilárd keretek, inkább laza ecsetvonással felfestett gigantikus tablók. Ezzel szemben az Avatar világa behatárolt mikrokozmosz, szájba rágott időkeretekkel (2154 augusztusa), amitől eltérni gyakorlatilag lehetetlen. Nem mi irányítjuk a történetet, hanem az irányít minket, az mondja meg, mire figyeljünk.

2. A sokszínű világ: Lucas műve hemzseg a fura szerzetektől, világok százaitól (csupán Han Solo törzshelyén több az idegen lény, mint a Pandórán). Az Avatarnak viszont nem csupán az ideje, de világa is behatárolt. Jó-jó, szépek a növények, a lebegő sziklák, a repülő dinoszauruszok és a hatlábú szörnyek. Na és? Az első elragadtatott sóhaj után megszokjuk őket, nem okoznak később sem eufóriát, nem akarunk róluk többet megtudni. Ami nem baj – azt jelenti, hogy az alkotóknak sikerült lényegében tökéletes teljes egészében hihető világot teremteniük.

3. A történet továbbgondolhatósága: a Star Wars azért hódít meg korosztályokat immár lassan 40 éve, mert továbbgondolhatóvá, szabadon alakíthatóvá tett egy történetet. A saga azért olyan, amilyen, mert rajongók, alkotók ezrei, százezrei gondolták tovább, formálták, és még mindig nem érte el végleges alakját. Hisz, ahogy fentebb írtam: több ezer világ történetét lehet elmesélni, több ezer (millió) meseszál lehetséges. Az Avatar ezzel szemben csupán két dologról szól: az emberekről és a na’vikról. Gyakorlatilag annyi a továbbgondolási lehetősége, hogy a 2. részben jönnek az emberek még nagyobb fegyverekkel (a na’vik ennek ellenére győznek!), majd a 3. részben jönnek a na’vik a Földre rohadt nagy gyíkokkal, aztán megint győznek és megtanítják az emberiséget a környezettudatos életmódra. A Pandórai csatákon kívül lehetséges még a kizsigerelt Föld bemutatása, aztán slussz-passz. (persze kötözködhetnék: ha a Földön ennyire nincsenek már nyersanyagok, akkor mi a fenéből építették azokat a nagy dózereket? Talán már a Marsot és a Holdat is kizsigerelték? 150 év alatt bajosan lehetne. De ne kekeckedjünk!)

4. Túllépés az emberi tényezőn: a Star Wars alapvetően nem csak az emberekről szól. Igaz, a lények legtöbbje humanoid. De saját, érdekes kultúrával, nyelvvel és szokással. És itt visszakanyarodtunk a továbbgondolhatóság végtelen lehetőségeire. Az Avatar teljesen az emberiségről szól (a na’vikat ne tekintsük másnak: a mondanivaló miatt olyanok, amilyenek. Amúgy emberek, hisz pl. csókolóznak – ami egy Star Wars-lény esetében biztos nem fordulhatna elő!) Mondanivalója kissé szájbarágós, didaktikus: ne bántsd a természetet, tiszteld más kultúráját, légy toleráns és elfogadó stb. A Star Wars az emberiség közős mítoszaira épít (a zsidó-kereszténytől a keletiig), így minden kultúra számára értelmezhető, elfogadható. És újra a továbbgondolhatóság lehetősége…

Szóval ezért. Az eufória elmaradt. Ennek ellenére nagyon tetszett az Avatar, jöjjön az a fránya két rész – csak többé ne kelljen a fal mellé ülnöm.