Isten a csillagok között (Babylon 5 - Elveszett mesék)

Úgy hiszem, mikor elhagyunk egy helyet, egy része velünk tart, és egy részünk vele marad. Bárhová is mész az állomáson, amikor csendes, csak hallgasd. Idővel hallani fogod minden beszélgetésünk visszhangját, minden gondolatét és szóét, amit váltottunk. Távozásunk után még sokáig él tovább a hangunk ezek között a falak között.

Sokan mondták, hogy a sci-fi sorozatok közül a BSG-nek azért volt akkora sikere, mert a sci-fis-technós háttér mellett valóban elképzelhető világokat ábrázolt, örök emberi konfliktusokat, fejlődő, szerethető-gyűlölhető karaktereket (akikkel lehet azonosulni!), s olyan filozófiai problémákat, amelyekkel mindenki foglalkozik egyszer-többször az életében.

Nos az igazság az, hogy mindennek volt már előzménye! 1993-1998 között futott J. Michael Straczynski író, producer, rendező űrsagája, a Babylon 5, amely alapjaiban rengette meg a tévés filmipart, mégis mifelénk nem nagyon jutott el a hullámverése (egy pár tíz fős rajongótáboron kívül nem nagyon tudnak róla – ahogy a netet elnézem). Pedig sok olyasmivel büszkélkedhet, amivel előtte senki más: először alkalmaztak a trükkök esetében teljes egészében digitális technikát, a sorozatot egyből 16:9 képarányban rögzítették, s amiért a BSG-t is istenítik: 5 évadot megért sugárzása alatt egyetlen, összefüggő történetet mesélt el, mégis bármikor be lehetett kapcsolódni.

A sztori egy Babylon 5 nevű földi űrállomáson játszódik a 2200-as években, mely olyan semleges terület, ahol a világegyetem egymással marakodó lényei ideiglenesen békét köthetnek, elsimíthatják konfliktusaikat. A történet erénye, hogy az ábrázolt fajok kultúrája, nyelve, társadalma, lakóhelye a legapróbb részletekig ki van dolgozva, s emellett a legtöbb népszerű erkölcsi-filozófiai kérdést is felveti, világítja meg különböző oldalakról (emberek és idegenek oldaláról)

S miért mondom el mindezt?

Nos, a napokban „kezembe akadt” a történet legutolsó fejezete, melyet 2007-ben, jóval a tévésugárzás befejezése után forgattak le. Babylon 5 – Elveszett mesék...

Két, lazán kapcsolódó történettel foglalkozik, de mindkettő a legalapvetőbb kérdések egyikét veti fel: Isten léte, Pokol és Menny, illetve a végzet kérdése. Hol lehet Isten, miután az ember a csillagok közé kilépve nem találta; s ha beleláthatok a jövőbe, lehetséges-e befolyásolnom a múltból?

Bár a két probléma látszólag külön életet él, a történet végén mégis csak összekapcsolódik

A kiinduló helyzet a következő: A Babylon 5 parancsnoka, Elizabeth Lockely (Tracy Scoggins) a megszálltság jeleit véli felfedezni egyik beosztottját, s nagy nehézségek árán sikerül valahonnan szereznie egy papot, Cassidy atyát (Alan Scarfe), hogy végezze el az ördögűzést – ha egyáltalán tényleg megszállt lélekről van szó. A pap azonban, akárcsak a parancsnok, meglehetősen szkeptikus: A hanyatlás a hitben és az egyházak befolyásában, kiszámítható volt mióta az emberek behatoltak a mennybe és nem találtak ott angyalokat sem örök kórust, de még csak egy bűnös arkangyal sem maradt hátra az általános kiürítéskor. Csak a végtelen űr... Kétszáz éve jár az emberiség a csillagok között tűz és vas lábakon, naponta találkozva mélyebb csodákkal, mint az égő tüskebokor...

Elsőre valóban nevetségesnek tűnik az ördögűzés a high-tech világban, de ahogy halad előre a történet, úgy lesz egyre elfogadhatóbb, úgy válaszolja meg a kétkedő pap és a hitetlen parancsnok kérdéseit. Frappánsan, egyértelműen (és anélkül, hogy lelőném a poént!): ha a csillagokban nincs a Mennyország, akkor mégis hol van? És hol van a Pokol?

Az ember látta az Istenét a csillagokban, de csak a csöndet találta. De ha a sötétség keze megtalálható, az nem foglalja magába az ellenkezőjét is? A pokol létezésének a bizonyítéka egyben a mennyország létezésének a bizonyítéka is...

A második történet kevésbé misztikus, bár megjelenik benne egy misztikus figura: Galen, a technomágus (Peter Woodward). Sheridan elnök (Bruce Boxleitner), aki korábban a Babylon 5 parancsnoka is volt, is Lockley ezredeshez igyekszik, amikor a Centauri Köztársaság ifjú hercege száll hajójára. A technomágus figyelmezteti az elnököt, hogy a herceg hamarosan trónra kerül (most ne firtassuk, hogy állhat egy köztársaság élén császár – talán párhuzam a principátus korabeli Római Birodalommal, mely a császári uralom ellenére is Köztársaságnak nevezte magát), s akkor, bosszúból (apját a földiek támogatásával űzték el) elpusztítja az embereket, s vele a Földet. Feltéve, ha az úton nem történik vele valami.

A történet Sheridan vívódásáról szól: a jövő ismeretében valóban el kell-e követnie egy rettenetes tettet, hogy megmentse az emberiséget? Az ördögűzés alatt az ördög csupán két alternatívát javasol: kiűzés vagy nem; az utazás alatt Galen szintén két lehetőséget vázol fel: megölni-e a herceget, vagy nem. Látszólag mindkét megoldás zsákutca, a lélek elvesztésével, vagy az örök lelkiismeret furdalással jár: Mi van, ha nem ezt kellett volna tenni? Mi van, ha kiderül?

Végül mindkét esetben az egyedül lehetséges, harmadik alternatíva győzedelmeskedik: az ördög meghátrál, a herceg életben marad, s talán valóban nem pusztítja el Földet.

Ebben a média által lebutított, a pesszimizmust sugalló, válságos világban üdítő módon optimista történet az Elveszett mesék, azt bizonyítja: nem biztos, hogy csak a „tudás birtokosai” által nyújtott lehetőségek léteznek. Az embernek magának kell döntéseket hoznia, önmagában, önmagától kell megtalálnia a helyes megoldást.