Tovább folytatjuk „megnemértett filmek” sorozatunkat, terítékre most A tiltott királyság (The Forbidden Kingdom) kerül. Aki nem tudná: ez az a film, amiben a két kung-fu nagyágyú Jackie Chan és Jet Li püföli végig az egész ókori Kínát egy varázslatos módon odakeveredett béna amerikai tinédzser kíséretében.
Sztori röviden: A Jáde Császár hadvezére, a Jáde Hadúr (Collin Chou) legyőzi a Majokirályt (Jet Li), akinek mágikus botja eltűnik a végtelenben. A mai Amerikában a tizenhét éves Jason Tripitikas (Michael Angranao), kung fu-rajongóként gyakran álmodik a Majomkirályról. Eljár a Chinatown zálogházába, amely egy Öreg Hop (Jackie Chan) nevű rejtélyes vak öregember tulajdona, aki kung fu DVD-ket árul. Egy nap a boltban egy majd' két méter hosszú botra bukkan, amelynek végén egy bronzmajom van - éppen olyan, mint amilyet álmaiban a Majomkirály használ. Az Öreg Hop elmeséli neki, hogy a bot már akkor is ott volt, amikor a nagyapja megnyitotta az üzletet, és hogy nem eladó; a legenda szerint, egy férfi jön érte, hogy visszaadja a jogos tulajdonosának. Később egy utcagyerekekből álló banda, arra kényszeríti Jasont, hogy segítsen nekik betörni az Öreg Hop boltjába. Az akció rosszul végződik. Az egyik bandatag lelövi az öreget, de mielőtt az a földre rogyna, Jasonnek dobja a botot és arra kéri, keresse meg annak jogos tulajdonosát. Menekülés közben Jason leesik a tetőről és a bot mágikus hatására átkerül a múltba egy ókori kínai faluba. Itt egy részeges kung-fu mester (Jackie Chan), egy titokzatos szerzetes (Jet Li) és egy zenészlány (Yifei Liu) segítik útján, hogy legyőzve a Jáde Hadurat és az őt támogató seregeket kiszabadítsák a Majomkirályt
Az általam olvasott kritikák nyálas Disney-filmenek titulálják (rendezője az Oroszlánkirályt és a Sturat Little kisegért készítő Rob Minkoff), illetve zagyva történetvezetéséről és érthetetlen giccsességéről irogatnak. Meg arról, mennyire gyermeteg az egész, mennyire logikátlan.
Rossz hírem van a kritikusoknak: nem a film gagyi, ti vagytok kissé műveletlenek! Ugyanis nem olvastátok azt az alapművet (vagy nem is hallottatok róla!), amit minden kisiskolás elolvas Kínában: Vu Cseng-en híres regényét a 16. századból: A Nyugati utazást. E nélkül pedig a film egyáltalán nem érthető!
Röviden: a történetet kínai Odüsszeiának is hívják, hisz a felállás hasonló. A kőből született, mágikus erővel bíró, legyőzhetetlen Szun Vu-kongot, a Majomkirályt (aki félelmetes botjával mindenkit elintéz), az ég ura, a Jáde Császár büntetésből arra ítéli, hogy négy szerzetest kísérjen el Indiába értékes buddhista könyvekért. Az úton kalandok garmadája vár rájuk, ártó démonok gáncsoljak őket, jó és rossz istenek avatkoznak közbe, de a Majomkirály és csapata végül sikerrel jár. (Akinek van kedve, igényes fordításban elolvashatja itt www.terebess.com/keletkult/vu_cseng_en_nyugati_utazas_2.pdf www.terebess.com/keletkult/vu_cseng_en_nyugati_utazas_1.pdf)
A Nyugati utazás Majomkirálya furcsa figura, kissé infantilis dumagép, alakváltó varázsló, képzett harcos, aki a görög hősökhöz hasonlóan tűri a rá mért csapásokat, de néha lázad is az istenek és a sors ellen. Alakja a nyugati mozikat is megihlette: a Hallmark 1998-ban tévésorozatot készített belőle a szintén népszerű kung-fu sztár, Russel Wong főszereplésével: A Majomkirály legendája címmel; nálunk, ha jól emlékszem, a TV2 is bemutatta. (Érdekes: itt egy amerikai régészt varázsolnak vissza az istenek a régi Kínába, hogy elkísérje a vándorokat, s a Sandokanból ismert Kabir Bedi az egyik vándor!)
A film épp ezért nem is gagyi és nem is giccses – egyetlen „hibája”, hogy nekünk, nyugatiaknak akarja elmesélni az egyik legismertebb keleti történetet úgy, hogy mi is megértsük. S bár ezt nem igazán lehet szájba rágni, a film mégis tisztelgés Vu Cseng-en műve előtt, s a szép képek, a látvány minden hiányosságért kárpótol. A két kung-fu ász pedig több szerepben is brillírozik, sőt: Jet Li még azt is megmutatja, hogy van humora is.
Mindemellett – bár kissé önirónikus módon – főhajtás az 1960-as 70-es évek nagy kínai kung-fu filmjei előtt: a Részeg bokszoló (Jackie Chan legjobb alakítása), a Fehérhajú menyasszony és társai köszönnek vissza, kacsintanak ki a képkockákból.
Ha nem is Tigris és Sárkány, mindenestre felejthetetlen élmény. Nem csak kicsiknek, nagyoknak is. Néha van mit tanulni a kínaiaktól.
Ja: és a kritikusoknak meg be kellene iratkozniuk egy könyvtárba! Ismerek néhányat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése